Jelen cikkünket vitaindítónak szánjuk. Az elkövetkező napokban közölni fogjuk a válaszcikkeket, és mindenkit arra bíztatunk, hogy vegyen részt az új szerződés tartalmáról szóló vitában. Aki cikket írna, várjuk a nemzetiminimum@gmail.com címre. Aki a videó formátumot szereti jobban, annak hozzászólását várjuk az Alternatív Köztársasági Elnök kampányban.
Az elmúlt napok, hetek egyre növekvő elégedetlensége, a január 2-i tüntetés alkalmából összeállt pártok és civilek, az utóbbi időben felbukkant új pártok és mozgalmak kapcsán folyamatosak a találgatások, hogy hogyan lehet megszilárdítani az operaházi tüntetés során időlegesen összeállt koalíciót. Egyesek már egy új ellenzéki kerekasztalról beszélnek, amely egy demokratikus keretek között zajló választáson képes lesz, akár kétharmaddal is, leváltani a rogyadozó Orbán-kormányt.
Hiba lenne azonban összemosni a budapesti tüntetéseken tízezrével megjelenő elégedetleneket a Fidesz ellenzékét alkotó pártok potenciális szavazóival. Van egy gyanúnk, hogy azok közül, akik most az Orbán-kormánnyal elégedetlenek, sokan korábban a baloldali kormánnyal voltak ugyanilyen elégedetlenek, és az az elégedetlenség fordult most Orbán-ellenességbe, ami korábban megszerezte neki (aktív szavazatokkal vagy szimpla passzivitással) a kétharmadot. A mostani elégedetlenség ezek szerint nem csupán az Orbán-kormánynak, hanem immár a teljes politikai elitnek szól, a civil ellenzék nem Orbán ellenzéke, hanem a magyar politikai elit ellen van. Ezt támasztja alá a pártot választani nem tudók (vagy inkább nem akarók) elképesztően magas aránya is.
Ezek az emberek nem fognak automatikusan szavazókká válni, csak azért, mert egyre több politikai formáció jelenik meg a küzdőtéren. Ezek az emberek nem fogják felülírni a politikával szembeni ellenérzéseiket, csak azért, mert létező (és sok esetben már elhasználódott) pártok összefognak egymással és a civilekkel. Az is valószínű, hogy ezek az emberek nem lesznek hajlandók az MSZP-t vagy Gyurcsányt megtűrni egy ellenzéki koalícióban, csak azért, hogy Orbán leváltható legyen. De a hazai politikai rendszert érintő radikális változások nélkül az ártatlanságukat még el nem vesztett új formációk is hiába szállnak ringbe a szavazatokért, hiszen a most tapasztalható, az elmúlt két évtized csalódásainak köszönhető kiábrándultság minden párttal, minden magát politikusként definiáló személlyel szemben kézzel fogható.
Az egyre zajosabb állampolgári, választói elégedetlenséget már régen nem lehet a kisebbik rossz alternatívájával megszólítani.
Természetesen magunk sem gondoljuk, hogy ki lehet hagyni a pártokat, a professzionális politikusokat a politikából. Sőt. Épp ezért az a kulcskérdés, hogy mivel, hogyan lehet újra felépíteni a választók képviseleti demokráciába vetett bizalmát. E probléma megoldására tennénk a magunk részéről javaslatot.
Új szerződés
A professzionális politikai rétegnek új szerződést kell kötnie a választókkal. Rossz hír, de sajnos nem elég, ha ebben a szerződésben a demokratikus minimum mindenki által unalomig ismételt tételei szerepelnek. Nem elég a sajtószabadság melletti elköteleződés, nem elég a perifériára szorultak iránt tevőleges szolidaritás, nem elég az emberi jogok elismerése és védelme, nem elég a demokratikus jogállam konkrétumai melletti kiállás.
Ezek természetesen kötelező elemek, de mellettük szerepelniük kell azoknak a vállalásoknak is, amelyek a magyar politika szisztematikus torzulásait eredményező problémákat fogják orvosolni, így:
- az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala: az a párt, amelyik nem kötelezi el magát az ügynöklisták nyilvánosságra hozása mellett, a jelenlegi korrupt, zsarolható politikusokat kitermelő rendszert tartja fenn. Az első lépés a saját párton belüli, ismert ügynökmúlttal rendelkező személyek nevének önkéntes nyilvánosságra hozatala. A választóknak tudniuk kell, zsarolhatók-e a választott képviselőik.
- a pártfinanszírozás rendszerének átalakítása: Lessigtől az LMP-ig sokan sokféle elképzelést fogalmaztak meg a pénzoligarchia politikai befolyásának mérséklésére, kiküszöbölésére. Annak a pártnak, amelyik részévé szeretne válni egy Fideszt sikerrel leváltó demokratikus koalíciónak, vállalnia kell a transzparens kampány- és pártfinanszírozás bevezetését, a csatlakozás pillanatától.
- a közmédia anyagi és politikai függetlenségének biztosítása.
- egyértelmű elköteleződés az Európai Unió pénzének bevezetése; az EU politikai, gazdasági intézményeinek tiszteletben tartása mellett.
A pártfinanszírozás és az ügynökökkel kapcsolatos elvárások azonnali és konkrét intézkedéseket kívánnak meg. Ennek az az oka, hogy csak így látjuk megakadályozhatónak a pillanatnyi politikai haszon reményében tett ígéretek jövőbeni elszabotálását.
Véleményünk szerint enélkül a „minimum+” feltételeket tartalmazó új szerződés nélkül nincs új ellenzéki kerekasztal, nincs új koalíció ellenzéki pártok között, nem lehet összefogás civilek és pártok között, mert nem lesz - mint ahogy most sincs - elég választó, aki ezeket a kezdeményezéseket parlamenti többség formájában hajlandó lenne legitimálni.
A fenti lista minden bizonnyal hiányos, és ami benne van, az sincs elég pontosan definiálva. De most van itt az idő arra, hogy ezeket a feltételeket kialakítsuk. Ehhez keressük a partnereket. Nem a pártok és pártok, pártok és civilek összefogásnak van most kényszere, hanem nekünk civileknek kell a politikai osztállyal szemben támasztott elvárásainkban megállapodni.
A Milla talán az egyetlen olyan, politikailag aktív civil szerveződés, amelyik már az elején egyértelművé tette, hogy nem törekszik semmiféle, állam által megtestesített hatalom megszerzésére. Ezért figyelmeztetjük azokat, akiknek viszont épp ez a szándékuk: úgy, ahogy eddig, nem fog menni. A másik démonizálásának, az „ezek sem elfogadhatók igazán, de mégiscsak a kisebbik rosszat jelentik” kényszerének vége van. Az utcán kiabálók számára a kisebbik rossz már régen nem elég jó.