Támogasd a Millát!

Támogasd a Millát!

A Millát továbbra is csak veletek együtt tarthatjuk mozgásban, csak így működik. Csak rátok számíthatunk! Kérjük, ha van rá lehetőségetek utaljátok át egy-két órányi munkabéreteket támogatásként, persze ha nagyobb összeg jön, azt különösen köszönjük!

Köszönettel:

a Milla szervezői

Millamédia Nonprofit Kft. (CIB Bank)
HUF: 10700244-67439111-51100005
HUF IBAN: HU85 1070 0244 6743 9111 5110 0005
EUR: 10700244-67439111-50000005
EUR IBAN: HU43 1070 0244 6743 9111 5000 0005
USD: 10700244-67439111-50100002
USD IBAN: HU22 1070 0244 6743 9111 5010 0002

Egymillióan a magyar sajtószabadságért a Facebook-on

Minimumok

2012.01.15. 00:04 uj_szerzodes

A Hét elején "A támogatás ára" címmel közöltünk egy vitaindítót arról, hogy mit tartunk a választók és az Orbán rezsimet leváltani készülő pártok közötti megegyezés új minimumának. A vitában eddig megszólalt többek között Csigó Péter, Rácz András, Vágó Gábor, és sokan mások (folyamatosan frissülő lista itt ---> ). Most Kálmán László nyelvész cikkét közöljük. Továbbra is várjuk a válaszcikkeket írásban a nemzetiminimum@gmail.com címre, vagy videóüzenet formájában a http://alternativelnok.blog.hu/-ra!

Az új politikai minimumról szóló vitában elhangzó vélemények a szerzők sajátjai. Nem feltétlenül egyeznek a Milla szervezői csapat tagjainak véleményével, és valószínűleg nem vágnak egybe a Milla Facebook csoport majd 100.000 lájkolójának ezerféle véleményével.



 

A Milla vitát indított „a demokratikus ellenzéki pártok és a civilek összefogásának feltételeiről”. Bár a vitaindítóban kitűzött célokkal teljesen egyetértek, úgy gondolom, hogy a benne foglalt minimum, az, amiben szerinte konszenzust kellene kialakítani, nagyon kevés, és bár a szervezetek megegyezhetnek benne, az ország lakosságára nem gyakorolna nagy vonzerőt, a tömeges támogatás és helyeslés elnyerésére nem alkalmas.

Hadd kezdjem egy konkrét esettel a közelmúltból. Egy környékbeli kávézó, amelynek a járdán kiülős része is van, azzal a kéréssel fordult az önkormányzathoz, hogy engedélyezzék egy korlát felállítását a kiülős rész és az úttest közé, hogy a gyerekek nehogy véletlenül kiszaladjanak az útra. (Megjegyzem, ugyanebben az utcában egy sarokkal odébb, meg messzebb még egy-két helyen van ilyen korlát.)  A következő választ kapták: „A terrasz közterület, az arra kihelyezett bármilyen korlát rontja az egységes utcaképet. Akinek ez nem tetszik, az kösse magára a gyerekét. És egyébként is, ha ezt megengednénk, akkor legközelebb már a kutyáknak kérnének kutyaházat.”

 

hazmester.png

Forrás: Vágvölgyi B. András:Kolorádó Kid c. filmjének egy kockája.

 

Nos, ebben a piszlicsáré esetben teljes pompájában láthatjuk azt, hogy miből van bőven elegük az állampolgároknak. Abból, hogy az általuk megbízott, az ő ügyeik intézésére felhatalmazott szervezetek házmesterként és háziúrként viselkednek, folyamatosan önkényes szabályokat szabnak a számukra, beleszólnak az életükbe, és emelik az életfeltételeik költségeit, ahelyett, hogy társasházi közös képviselőként működnének, akiknek az összedobott közös költség felelős, a köz javára való elköltése az egyetlen dolguk és joguk, és a megbízatásuk bármikor visszavonható. Elegük van tehát a hatalmaskodásból és az állam meg az önkormányzat maffiaszerű működéséből, elegük van abból, hogy ezek a szervek „vezessenek” ahelyett, hogy végeznék a dolgukat.

Nem idézek további példákat, mert szerintem mindenki érti, miről beszélek. Egy csomó településen a rendszerváltás óta olyan polgármesterek uralkodnak, akik a helyi maffia prominensei vagy képviselői, és mert a kezükben van a környék gazdasági ereje, ráadásul teljesen indokoltan is választják meg őket, hiszen csak tőlük lehet bármit is várni — ha valamelyik ellenlábasukat választják meg, azt úgyis tönkretennék. És ugyanez igaz nagyban az egész végrehajtó hatalomra. Ráadásul a végrehajtó hatalom ebben a szerencsétlen parlamentáris kormányzásban teljesen összefonódik a törvényhozással. Mivel a kormányzatnak nem az a dolga, hogy betartsa a törvényeket (hiszen lényegében ő alkotja őket), a rendszerbe bele van égetve, hogy az állam szolgálat helyett uralkodik fölöttünk.

Mindebből azt a tanulságot szeretném levonni, hogy messze nem elég a pártfinanszírozással és még néhány más (szintén tarthatatlan) rendszerrel kapcsolatban radikális reformokat javasolni. Olyan meggyőző mennyiségű és minőségű változást kell javasolni, ami meggyőzi az embereket arról, hogy itt többé sohase javasolhatják majd senkinek, hogy „kösse magára a gyerekét”, vagy ha mégis, akkor azonnali hatállyal repülnek.

Tehát a radikális változások szükségességébe azt is beleértem, hogy nem személyeket és pártokat kell elzavarni, hanem teljes mechanizmusokat kell átalakítani. Az emberek rég túl vannak azon, hogy egy-egy új szereplőt vagy szervezetet, legyenek azok akármilyen jó fejek, akármilyen karizmatikusak vagy minden gyanún felül állók, elfogadnának. A legvalószínűbb reakciójuk ez lenne: hogy „Na, most ők akarják megszedni magukat, mert eddig félre voltak állítva.” A vitaindító alapgondolatát ezért helyesnek tartom: egy személytelen és sok-sok szervezetből álló széles frontnak kellene megállapodnia egymással bizonyos minimumokban (lásd alább), és senkit sem kellene az előtérbe tolnia. De ez csak a szükséges alapfeltétel, a kérdés kulcsa az, hogy mik azok a minimumok, amelyekben meg kell állapodniuk.

Például az ügynöklisták nyilvánossága olyan részletkérdés, amelynek szimbolikus jelentősége van persze, de egyrészt nem áll az emberek érdeklődésének középpontjában, másrészt nem jelent változást az alapvető mechanizmusokban. Igazán jelentős változás az lenne, ha az állam működésével kapcsolatban lényegében minden nyilvános lenne (nagyon szoros kivételekkel, pl. hadititkok, meg persze az állampolgárok személyes adatai). Egyetlen kormányzati szervnek sincs semmi joga (és oka sem lehet rá), hogy titokban tanácskozzon és titokban készítse elő az intézkedéseit, hogy bármilyen pályázatot ne hozzon nyilvánosságra akár az elbírálása előtt, akár utána, és így tovább. A nyilvánosság nemcsak a demokrácia legfőbb kontrollja, de az emberek bizalmának a záloga is, nem beszélve arról, hogy ha a nyilvánosság a legcsekélyebb mértékben is sérül, azzal arányosan csökken a választások szabad, tiszta, demokratikus volta is. Minél kevesebbet tudok ugyanis a kormányzat működéséről, annál kevésbé áll módomban megítélni, hogy mivel jár, ha legközelebb rájuk vagy ellenük szavazok.

transparency.jpg

Forrás: http://www.adamzyglis.com/images/cartoon271.jpg

A korrupció kizárásának csak egy apró részlete a pártfinanszírozás megreformálása. Persze, egyetértek, a pártoknak ugyanolyan civil szervezeteknek kellene lenniük, mint a többinek. De ennél messzebbre kell menni. A nyilvánosság természetesen eleve gátat szab a korrupciónak, de vannak további hatékony eszközök is. A leghatékonyabb a véletlen szerepének növelése. Ezt az eszközt az athéni demokrácia óta számtalan helyen alkalmazzák a döntések befolyásolásának kizárására. (Például egyes országokban kisorsolják azt, hogy melyik bíró tárgyaljon a bíróságon egy-egy ügyet.) A mindennapi életben számtalan olyan ügy van, amelynek több egyformán jó megoldása van (vagy amelyek messze bonyolultabb annál, mintsem hogy a szakértők egyetlen jó megoldást találhassanak). Az ilyen ügyekben a szakértői elemzést hatalmi döntés helyett követhetné sorsolás. Ezt a módszert közbeszerzési kérdésekben, sőt személyi döntéseknél is nagyon jól lehet alkalmazni, hiszen kevés olyan poszt van, amelynek betöltésére csak egyetlen jelölt alkalmas.

Nem megyek bele egy teljes államreform részleteibe, csak azt akartam érzékeltetni, hogy a politikába vetett bizalom visszanyeréséhez ilyen átfogó változásokra van szükség. A részleteket illetően valóban csak a minimumban kell megegyezni. De nem tetszik a „nemzeti minimum” kifejezés sem. Többek között azért, mert a „nemzeti” szóhoz ide nem illő asszociációk társulnak: a magyar szóhasználatban a nemzet kulturális közösséget jelent, szemben az állampolgárok közösségével, amely politikai közösség. Aztán meg azért, mert nem egy minimum van, hanem legalább négy (ezekről kicsit részletesebben írok itt). Az első a liberális minimum: ide tartozik az, hogy a minőséget (az állami szférában is) csak az objektív mérőszámokban folytatott verseny garantálja, hogy önkényeskedés és beavatkozások helyett az ösztönzéseknek és az jogilag megállapított automatizmusoknak kell a rendszereket szabályozniuk. A második a baloldali minimum: ez előírja, hogy az államnak gondoskodnia kell a társadalmi szolidaritás intézményeiről, az önhibájukon kívül leszakadók támogatásáról, és így tovább. Aztán jön a jobboldali minimum: a magántulajdon szentsége, a hagyományok tisztelete. Végül a nemzeti minimum: a kulturális közösség életben tartása, erősítése. E négy minimum együttes elfogadása alapfeltétel lenne mindenki számára, aki közszereplést kíván vállalni.

De az állampolgárok számára talán legjobban megfogható, és egyben nagyon fontos változtatásra a felelős személyekkel kapcsolatban lenne szükség. Igaz, hogy az emberek hajlamosak egy-egy „vezetőben” bízni, tőle várni a nagy durranást — ez nem más, mint archaikus reflex, de a társadalmi változások meglehetősen idejétmúlttá tették. És furcsa módon ezzel az atavisztikus hozzáállással párhuzamosan megfigyelhetjük a vele ellenkező tendenciát is, a vezetőkbe vetett bizalom teljes megrendülését. Úgy látom, hogy lassan megérik a helyzet arra, hogy a mechanizmusok megváltoztatásával, a rendszerből fakadóan csökkenjen a döntések lebonyolításáért felelős személyek jelentősége.

Ezért nem találom szerencsésnek, hogy a Milla bevetette az „alternatív köztársasági elnök” ötletét. Nem szabadna kiszolgálni a közönség igényét a szimbolikus figurákra. Inkább az ellenkezőjét kellene tenni, meggyőzni őket arról, hogy lehetséges úgy intézni az ország gondjait, hogy konkrét emberek nevét akár ne is kelljen megjegyeznünk. Ehhez az kell, hogy „döntéshozók” és „vezetők” helyett sokkal inkább lebonyolítókban gondolkodjunk. Amihez viszont az kell, hogy a „hatalom” csúcsain állóknak ne legyen más szerepük, mint lebonyolítani az előre meghatározott játékszabályok szerint folyó játékokat. (A játékszabályokat a törvényhozásnak kell felállítania, amelynek ezek szerint a mindenkori végrehajtó „hatalomtól” függetlenül működő képviselőtestületnek kell lenniük.) A végrehajtó „hatalomnak” igazából csak akkor kell önálló döntést hoznia, ha a külső körülményekben lényeges változás áll be — ez azonban az állam működésében csak esetlegesen szokott bekövetkezni, és ezekre az esetekre amúgy is viszonylag független, csak a törvényhozás által ellenőrzött intézményeket szoktak fenntartani az államok: honvédség, jegybank stb.

És persze ilyen esetekben néha van helye a „közvetlen demokrácia” alkalmazásának is, például az önkormányzatok nyugodtan a lakosságra bízhatják az olyan alkuk megtárgyalását, mint amilyen „az utcakép egységességének” és a gyerekvédő korlátoknak a dilemmája. (Nem a népszavazás az egyetlen módja ennek, vannak az alkukötésnek finomabb eszközei is, amelyek kevésbé hátrányosak a kisebbségi vélemények számára.) Annyi bizonyos, hogy ha az önkormányzat vagy a kormányzat dönt, ahelyett, hogy az alkufolyamat lebonyolításában közreműködne, az mindig rosszul sül el.

 

Kálmán László, nyelvész

 

26 komment · 3 trackback

Címkék: uj szerzodes

A bejegyzés trackback címe:

http://nemtetszikarendszer.blog.hu/api/trackback/id/tr33546450

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nem kell alternatív, sem köztársasági elnök Magyarországnak 2012.01.17. 13:08:29

  Mert az elnökség csak színészkedés, hatalommal és tekintélyelvvel jár és egyik sem egészséges dolog. Helyette az izlandi úthoz hasonló módszerekkel olyan erkölcsi és törvényi alapelvet kell kidolgozni és alkalmazni, amely nagyobb garancia bár...

Trackback: Kell-e nekünk a tisztességes politikus? 2012.01.16. 12:46:43

Mindig mondta az Édesanyám, hogy javulj meg, fiam Bendegúz, mert elvisz az ördög. De hát mit tehetnék, nem megy az könnyen faluhelyen! Itt van mindjárt ez a Szabó bakter. Bár általa se igen gyarapodik a Magyar Államkincstár, mégis egyfolytában becsmérl...

Trackback: Minimumok 2012.01.16. 09:55:01

Nem találom szerencsésnek, hogy a Milla bevetette az „alternatív köztársasági elnök” ötletét. Nem szabadna kiszolgálni a közönség igényét a szimbolikus figurákra.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gyöngyök 2012.01.15. 20:26:54

Gratulálok írásához. Ennyire közérthető és a dolgok alapösszefüggéseire mutató gondolatmenettel - sajnos - mostanában nem találkoztam. Teljesen egyetértek Önnel.
Sajnálatos az, hogy keveseket fog megérinteni. Mi nem ismerjük - hol is ismerhetnénk meg, hiszen születésünknél fogva alá/fölérendeltségi viszonyokhoz, nyertes/vesztes játszmákhoz szoktatnak bennünket: az emberek nem azt akarják, hogy senki nem döntsön a fejünk fölött, hanem azt szeretnék, ha ők lehetnének a "döntnökök".

A bóvli kormány most már a lottóval is csal!! 2012.01.15. 23:11:41

Miért sunnyog smittpál, miért nem áll ki ha tiszta?

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar, indiai és panamai delegáltja lefizethetõ. Többek között ez a kijelentés is szerepel Atlanta olimpiai kampányának titkos, az amerikai kongresszus által csak a napokban feltárt dokumentumai között. A teljes elõkészületi stratégiát tartalmazó hét doboznyi irat mind hazánkra, mindpedig a magyar delegáltra Schmitt Pálra nézve egyaránt tartalmaz kínos, korrupcióra utaló részleteket. Ezeket a héten a Newsweek magazin egyik neves publicistája szellõztette meg, így a Salt Lake City botrány óta folyamatosan feddhetetlenséget mimelõ Atlantai Olimpiai Bizottság csütörtökön már kénytelen volt beismerni a 92 delegált szavazatainak jó részét bizony megvásárolták. A cikk íróját Mark Hosenballt tegnap arra kértem idézzen a birtokába jutott jelentésekbõl.

Mar Husenball: - Az egyik iratban lássuk csak arra utalnak, hogy Schmitt Pál is elfogadott ajándékokat. Egyébként mindegyikük kapott például dísztárgyakat, szobrokat, babákat és sokukat kísérték bevásárló vagy golfkörutakra. Volt a delegáltak között, aki a Disneylandba vágyott, így õt odajuttatták el. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság más tagjainak pedig Egyesült Államok-beli munkákat intéztek. Az alelnöknek Schmitt Pálnak is tettek ilyen szivességet, várjon csak megkeresem az idevágó dokumentumot. Itt van. Jegyzõkönyv az Atlantai Olimpiai Bizottság titkárától. Idézem.
Schmitt Pál lányának elintézettük, hogy tolmácsként a nyáron ott lehessen a moszkvai Maratonra utazó csapatban. Azt írják Schmitt Pál júliusban a feleségével és lányával Atlantába utaznak, hogy megtekintsenek egy amerikai sportrendezvényt. Aztán vannak itt érdekes feljegyzések arról, hogy mi mindent kell még tenni Schmitt Pál szavazatáért. Komplett forgatókönyv. Idézem. Imád teniszezni, igy biztos örülne egy-két márkás teniszfelszerelésnek. Szereti a jó magyar vörösbort. Olykor fáj a háta, de nehezére esik a tornáztatás. Azt is jegyzik, hogy atlantai és torontói látogatása részeként megtekint egy Los Angeles-i díjugrató versenyt, amit az ottani magyar diaszpóra rendez. Kitûnõen beszél angolul, de nem mindent ért tökéletesen, beszéljetek hozzá lassan, utasítja az atlantai lobbykört a Schmitt Pálra vonatkozó akta. Majdnem minden delegáltról készült ilyen dokumentum. Ezekhez éttermi számlákat, hotel és repülõjegy számlákat is csatoltak, amiket természetesen mind-mind az atlantaiak fizettek. Bizonyos utalások szerint néhány szavazatot szexuális, illetve homoszexuális szolgáltatásokkal próbáltak megnyerni. Egy helyen azt írják az egyik afrikainál jók az ajándékok és a nõk. Atlantai látogatását és orgiáit a legnagyobb diszkrécióval kell kezelni. Ami még Schmitt Pált illeti, itt egy levél, amit az Atlantai Olimpiai Bizottság elnöke írt beosztottjainak. Küldjetek Schmitt Pálnak egy levelet, amiben felajánlunk lányának egy ösztöndíjat a Georgiai Egyetemre.

Azonnal takarodjon a közéletből schmitt pál, a fidesz köztársasági elnöke!

vizipipa 2012.01.15. 23:19:05

A szerző sajnos nem a földön áll. Tagadja a személyek szerepét. Vonjuk ki az európai történelemből Napóleont vagy Hitlert, netán Sztálint. A magyarból a Hunyadiakat, Kossuthot vagy Széchenyit. Akár Szent Istvánt. Akkor mi lenne most? Tudja valaki?
A kávézó példája sem jobb. Az "utca" embereinek egy része azt mondja legyen korlát, a másik fele azt nem. Mi legyen a döntés, ki dönt? A társasházban dönthet a közgyűlés. A korlátról ki fog? Az utcában lakók? Az arra járók (tudható kik azok)? Az ott dolgozók? Az érintett választókörzet? Netán a kerület (Budapesten)?
Szóval a szerző maximális jóindulatát feltételezve is azt kell mondanom, gondolja át még egyszer.

pucros 2012.01.16. 01:52:58

Gyanítom, szerző többnyire olyan társaságban forgolódik, ami intellektus terén rosszul reprezentálja a magyar társadalom egészét.

A nép sohasem fogja ezt megérteni.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2012.01.16. 06:24:43

@pucros: "olyan társaságban forgolódik, ami intellektus terén rosszul reprezentálja a magyar társadalom egészét"

Jaj de szép :-D

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2012.01.16. 07:27:48

Nagy részével egyetértek, de sajnos néha kissé utópisztikus a post.

Amúgy egy ilyen változást kb. egy, a mostani kormány lehetőségeivel rendelkező szervezet tudna meglépni, mert ugye nagyjából azt csinálnak, amit akarnak. De ezektől meg várhatjuk...

nu pagagyí 2012.01.16. 07:44:55

@vizipipa: Gondolj, mondjuk az észak-európai országokra és nevezz meg egy személyt, aki megosztó módon rányomta bélyegét az ottani politikára. Nekem nem nagyon ugrik be egy sem az ottani despoták közül. A társadalomnak kell persze eljutnia arra a fokra, hogy olyan rendszereket óhajtson, ami kizárja az ilyen önszivatást. Hatalom ne legyen kontroll nélkül, nyilvánosság nélkül. Az állam szolgáljon, ebben maradéktalanul egyet tudok érteni a szerzővel.

A magyar társadalom más utat járt be, mint az északi országok. Nálunk a vezető réteg évszázadok óta valamilyen külső hatalom eszközeként, saját népe fosztogatásában találta meg önazonosságát, miközben le-lecsípett saját céljaira is a sarcból. Kritikátlanul szolgálta az éppen aktuális megszállókat. Így alakult ki nálunk tulajdonképpen két nemzet: elnyomók és elnyomandók. Ez a mi történelmünk. Volt húsz évünk, hogy meghaladjuk, nem sikerült. A nemzeti mitoszokkal leplezett örök kizsákmányolók ismét bejelentkeztek az élősködés folytatására, kiiktatva a történelemből azt néhány zavaros évet, amíg kussolniuk kellett.

mocc 2012.01.16. 08:08:16

idealista rizsa...kb annyira, mint a tíz parancsolat, teljesen unkompatibilis az emberek "alapprogramjaival" . Ráadásul a szerző( ahogy a vidékről alkot víziókat ) életében nem járt a fővároson kívül. Remélem az ilyen világ és nemzetjobbítók soha nem kerülnek döntéshozói pozícióba, hanem megmaradnak mellőzött "naaagy gondolkodóknak".

mocc 2012.01.16. 08:19:37

Kár, hogy a hivatalos önkormányzati válasz nem került be illusztrációnak, talán úgy kevésbé lenne urban legend íze az egész kávéházas sztorinak. Amúgy meg valóban a szülő felelőssége, hogy amíg társadalmi életet él(pávázik a presszóban) a gyermeke ne szaladgáljon kontrol nélkül a környéken. A balesetet valójában ez előzi meg és nem három méter fém. Aminek kirakását nem kellene tiltani, ha önköltségen az utcaképbe illően rakat ki az üzlet tulajdonosa.

A bóvli kormány most már a lottóval is csal!! 2012.01.16. 10:04:35

Ilyen gyáva az elnökötök, miért nem mer kiállni?

Kezdjük Schmitt Pállal, neki tényleg mennie kell? Igen, mennie kell, de nem azért, mert sok évvel ezelőtt másolta a doktori disszertációját, hanem azért mert az elmúlt időszak munkájával bebizonyította, hogy alkalmatlan arra a feladatra, hogy (köztársasági) elnök legyen, mert semmi mást nem tesz, mint úgy ugrál, ahogy a kormány mondja. Valóban ne legyen egy köztársasági elnök olyan ember, aki nem tud helyesen írni, aki plágiumot követ el, de valljuk be őszintén nem ez a legnagyobb baj vele, hanem az, hogy nem végzi a dolgát és még csak kísérletet sem tesz arra, hogy egy józan fék legyen a kormány ámokfutásában. De, ami a leginkább bosszantó Schmitt Pál disszertációja körül, hogy azt nem vesszük észre, hogy akkor vannak ilyen botrányok, amikor nagy a baj. Most államcsőd közeli állapotokról beszélünk, az IMF és az EU a nyakunkon és nagyon sok fog múlni azon a jövőre nézve, hogy mit fog aláírni Orbán Viktor velük, de nekünk ilyenkor a plágium az egyik legfőbb gondunk és az, hogy Schmitt Pál mondjon le. A (köztársasági) elnöknek már rég mennie kellett volna, és igen én is azt mondom, hogy mondjon le, de nem ez a legfőbb probléma és mi történik akkor, ha valóban megy? Mi megnyugszunk, hogy jó van Pali bácsi elment, nagyon ügyesek vagyunk. De mi lesz utána? Schmitt Pál 2.0 aki lehet, hogy tud majd helyesen írni, aki lehet, hogy maga szerezte a diplomáját, de ugyanazt fogja csinálni, mint elődje. Semmivel sem lesz nagyobb fék és ugyanúgy lelkesen fog berohanni a parlamentbe, hogy aláírhassa a Fidesz legújabb őrületét.

winternitz 2012.01.16. 10:48:59

"az ügynöklisták nyilvánossága olyan részletkérdés, amelynek szimbolikus jelentősége van persze, de egyrészt nem áll az emberek érdeklődésének középpontjában, másrészt nem jelent változást az alapvető mechanizmusokban"
a barmikor zsebekbol elorangathato ugynokmult mindent atszovo zsarolasi matrix, ezt csak a teljes nyilvanossag szuntethetne meg - lehet, hogy nem erdekli a kozvelemenyt (az alkotmany meg a szakpolitikak se, de azert azok sincsenek rendben, nem?), de az alapveto mechanizmusokban nagyon is benne van
(egyebkent ez is 89-90-es orokseg, koszonjuk meg szepen a rendszervalto elitnek :) )

miro1 2012.01.16. 11:09:10

@Miért nem áll ki a sunyi elnökötök copy Pál?: Szép regény... Forrás? Vagy éppen az is érdekes, titkos, akkor hogy nyilvános, te is a Clintonista Haza és Haladásnál vagy alkalmazott?

KenSentMe 2012.01.16. 11:28:31

@miro1: Tudod ez egy röpirat.. nyilvánvaló, hogy másolva van, és mindegy, hogy másolva van, mert aki másolta, nem kapott érte doktori címet és milliókat.

bekaphattyuk · http://bekaphattyuk.blog.hu 2012.01.16. 11:33:49

Van amiben igaza van a cikk írójának, ez pedig, az áttekinthetőség. Amiben nincs igaza, az az ilyen fokú automatizáltság. Ez gép alapú megközelítéssel lehetséges csak. Az pedig egyelőre túl fejletlen, a világ túl komplex, ahhoz, hogy ez működhessen. Ha kivonjuk a rendszerből az embert, akkor viszont embertelen lesz. :) Egyik értelmezésben tuti. Vannak már jó algoritmusok pl bizonyos bonyolult gazdasági eseményekre, ezek remek munkát végeznek (bár nem tudom a kormányzat mennyire modern rendszerekre támaszkodik), és megfelelőek az emberi döntések támogatására.
Egy korlát kérdése kemény dolog. Sok minden közbejátszhat, vajon, ha korlát van, elfér ott a kukásautó (ha netalántán a szabálytalanul parkolók miatt fel kellene hajtson a járdára), le kell-e mennie a gyalogosnak a járdáról, hogy kikerülje a kávézó egyébként valóban közterületen lévő kiülős részét? Ha 74 éves vagy, és a sarki közértig is nehéz lemenni nem biztos hogy örülsz az ilyesminek. És még sorolhatnánk.

Nemetsek Tibor 2012.01.16. 11:48:19

Ha más nem is feltétlenül, de a négyféle minimum nagyon jó gondolat.

hungarisztan 2012.01.16. 12:31:38

@winternitz:
Bármikor előrángatható ügynökmúlt:
a) Egyfelől ma már teljességgel fölösleges, sőt, igazságtalan lenne egy ügynöklista felfedése. Nem csak azért, mert aki a hatalom közelében sertepertélt, az már rég eltűntetett magáról minden kompromittálót (én egy percig nem hinnék az ügynöklista teljességében), hanem azért is, mert a magyar társadalomban sosem alakult ki érdemi diskurzus az ügynökügyben (sem). Igen, időről időre előkerül a varázskalapból egy-egy név. De ahogy a választók képesek pártpreferencia alapján jó és rossz kommunistára osztani a politikusokat (ld: egyenlito.blog.hu/2010/07/20/nevsorolvasas_1), úgy ügynökügyben sem az alapján döntenének, hogy ki volt gerinctelen, mocskos – adott esetben önkéntes, vagy a nyilasoktól átvett – besúgó és ki zsarolással, veréssel beszervezett, gyakorlatilag ártalmatlan kamu jelentéseket írogató kényszerügynök. Ilyen körülmények között teljességgel felesleges lenne egy az NDK-s hoz hasonalatos coming out. Ez a vonat már örökre elment.
b) Inkább a jövőre kéne koncentrálni. 22 éve volt rendszerváltás, felnőtt egy olyan generáció, amelyiknek már „esélye sem volt” se ügynöknek, se kommunistának lenni – miért nem tudunk közülük válogatni, ha már annyira komoly kérdés lenne az ügynöklista? (Nem az.)

@bekaphattyuk: „automatizáltság, gép alapú működés”: félreértés, ha emberek automatizálásáról beszélünk. A szerző is amellett érvel, maga a közigazgatás, az életünk megszervezése menjen stabil szabályok szerint, amit nem bálványimádott személyek pillanatnyi érdekei, vagy hatalommámortól megszédült hivatalnokok basáskodásai, személyes érdekelvű rögtönzések, módosítgatások etc. szabnak meg.
Belgiumban immáron többedszer fordult elő, hogy konkrétan hónapokig (több mint egy évig!) nem volt kormány. Akadozott, netán megszűnt ettől a belga közigazgatás? Fenéket. Minden ragyogóan működött (sokkal jobban, mint ahogy Magyarországon valaha is működött), mert nem pártokhoz, és főképp nem személyi kultuszokhoz kötött a közigazgatás, hanem a szolgáló-szolgáltató állam a polgárok érdekében meghozott és alkalmazott szabályaihoz.
Attól, hogy itt még nem volt ilyen, nem azt jelenti, hogy nem létezik, és pláne nem azt jelenti, hogy nem erre kéne tendálni.

Korlát komplexitása:
Ebben bizonyára mind igazad van, csakhogy a hivatkozott hivatalnoki válaszlevél mind nem a korláttelepítés elméleti és gyakorlati megfontolásokat igénylő nehézségeire, átgondolnivalóira hivatkozott, hanem izomból, hivatalnoki hatalommal való visszaéléssel, pökhendi stílusban kioktatott és tulajdonképpen érdemi érv nélkül elutasított.
Még ha urbánus legenda is, akkor is lássuk, hogy ez egy metafora – hiszen minden nap találkozunk ugyanezzel a félreértelmezett, szolgálat helyett uralkodni kívánó hivatalnokszereppel, ami a polgár szivatásában látja munkájának egyetlen értelmét és örömét.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2012.01.16. 14:05:29

@hungarisztan: Egyetértünk, főleg a második résszel kapcsolatban. De nem tudom, hogy ez így elmagyarázható-e érthetően azoknak, akik ezt a másfajta kormányzási modellt nem ismerik egyáltalán, mert nem volt alkalmuk megtapasztalni és /vagy nem olvastak róla magyarázó jellegű szövegeket. A Mandineren van egy rész-másodközlés, nézd meg alatta a kommenteket.

Én se tudom, hogy hogyan lehetne a poszt mondanivalójával megegyező értelemben pozitívumnak (követendőnek?) feltüntetni azt, amikor az utca(i korlát) emberének mindegy, hogy ki a polgármester. Pedig jó az, bizony.

Még mindig a Pucros nevű felhasználó kommentjén röhögök, nagyon stílusos elemzése a problémának.

bekaphattyuk · http://bekaphattyuk.blog.hu 2012.01.16. 14:31:22

@hungarisztan: Én nem hiszem, hogy teljes gépesítés nélkül lehet jól automatizálni, azért mert az emberi alkat olyan, hogy nem képes ezt jól megvalósítani. Legalábbis egy szabad rendszerben, önszántából biztosan nem. Ezen felül ha az akarat meg is lenne, akkor is hibázunk, a hiba pedig az automatizált rendszerek nagy ellensége. Példaképpen mondhatnánk olyan rendszereket, amik viszonylag egyszerűek, és mégis sokszor elégtelenül működnek. Például a postát, ami ugyan nem totálisan szimpla de egy államigazgatáshoz képest azért nem is túl bonyolult. Mégis elvesznek csomagok, levelek, pedig elméletileg az rendszer teljesen "automatizált" hiszen csak végre kell hajtani a kézbesítéseket, egyik ablaktól, a másikig. Mégsem sikerül olykor, és ez az emberi tényezőnek tudható be.
A fentiek miatt írtam egyből a gép alapú megközelítésről, ezek szerint nem volt követhető, remélem most "átjött".

Nincs baj azzal, hogy pár, a többség által választott állampolgár áll az élen. A bennük levő felelősségérzet túl kicsi, ez a gond. Ezt kéne megváltoztatni.
Legyen az képviselőknek, közalkalmazottaknak tényleg nagy fizetése, hogy ne ezzel kellejen törődniük, és kapjanak négyszer-ötször nagyobb büntetést minden elkövetett kihágásért, mint az átlagos állampolgár, bármilyen szintű törvénysértés esetén, pedig örökre eltiltani a közügyek gyakorlásától.
A ciklusok végén készüljön egy átlátható kimutatás az ország helyzetéről, hogy a választások alatt az emberek dönteni tudjanak.

hower 2012.01.16. 17:24:56

A szerző által leírtak tagadhatatlanul igen magvas gondolatok, de semmi közük nincs a magyar realitásokhoz, inkébb az elméleti utópiák áramvonalas birodalmába tartoznak.

Például kik alakítanák ki ezeket az "új mechanizmusokat" és milyen tekintély állna aztán mögöttük? Mert végzetes naivitás azt hinni, hogy "az értelem fénye" majd alátámasztja őket az esti fröccs mellett borongó Kovács úr számára is a telepi krimóban.

De tényleg, ne legyünk már ennyire a valóságtól érintetlenek! :)

l_kalman 2012.01.16. 18:38:52

A főbb ellenvetésekre: 1. Minden újítás utópiaként kezdi. 2. Ha nem lehet is mindent úgy megvalósítani, ahogy az én utópiámban szerepel, az irány attól még lehet jó: tehát ne várjunk egy újabb Kedves Vezetőre, kollektívan kell kimászni a kulimászból, a "döntéshozók" tartsák be a szabályokat ahelyett, hogy alkotnák (és legyen tőlük független a törvényhozás), és így tovább. Ma (2012. 01. 16.) reggel a Klubrádióban Bruck Gábor ugyanezt ecsetelte, például azzal érvelt, hogy a kollektív intelligencia sokkal hatékonyabb, mint az egyéni. 3. A korlátos történet szó szerint igaz, tessék megnézni a Briós kávézó FB-oldalán. De nem írásban jött a válasz, hanem szóban történt az egész. És tegyük hozzá, hogy nem sokkal később megjelent személyesen a polgármester-helyettes (az ügyeletes Kedves Vezető), és töredelmesen bocsánatot kért. (Arról nem tudok, hogy bárki repült volna az ökormányzattól.) 4. Eszem ágában sincs valaha "döntéshozói" helyzetbe kerülni, már csak azért is, amit leírtam, hogy az egész "döntéshozói" intézményt a pokolba kívánom. Úgyhogy nem is érdemes rám haragudni.

Közbiztonság Szilárd 2012.01.16. 19:00:35

"Egy környékbeli kávézó, amelynek a járdán kiülős része is van, azzal a kéréssel fordult az önkormányzathoz, hogy engedélyezzék egy korlát felállítását a kiülős rész és az úttest közé, hogy a gyerekek nehogy véletlenül kiszaladjanak az útra."

Konkrétan a tököm tele van azzal, hogy a kávézók a teraszaikkal elfoglalják a járdát, jóval nagyobb részt, mint amennyire az engedélyük szól, már ha van egyáltalán engedélyük. Túl puah keűek az önkormányzatok, túl sokat elnéznek a vendéglátóhelyeknek (az éjszakai zajongást még nem is említettem).
Én a kiülős teraszt működtetőket büntetném. A járdát nem erre találták ki.

Szóval nekem konkrétan ebből van bőven elegem, kedves Kálmán László (aki egyébként ha nyelvész, miért nem nyelvészeti kérdésekről ír, miért politikáról?).

Magyarán ez elég szar példa volt.

Közbiztonság Szilárd 2012.01.16. 19:07:39

"puah keűek = puha kezűek" akart lenni

l_kalman 2012.01.16. 20:14:39

@Közbiztonság Szilard: Hát, szerzett nekem egy vidám estét, igazán jóízűt mulattam a kommentjén!!! Nagyszerű!!! Először is, a példája, hogy legyen-e egyáltalán kiülős rész a járdán, remek, pontosan ugyanolyan, mint az enyém (amit pedig "szarnak" minősít). Mert persze nem az a kérdés, hogy melyik kérdésben "kinek van igaza", hanem hogy hogy döntsük el az ilyesmit (és egyébként is, a példa csak szimbolikus volt, sokkal fontosabb kérdésekre egy példázat). A másik, amivel megkacagtatott, hogy "miért nem nyelvészeti kérdésekről írok". Hát ez pompás, hogy éppen a Milla, vagyis a *civilek* oldalán kéri ezt számon! Pont itt kérne tőlem flepnit a "hozzáértésemről"? És, ha szabadna kérdeznem, milyen képzettséget fogadna el? Olimpiai bajnokit? Amúgy meg persze rengeteg nyelvészeti tárgyú írást írok, csak nem ide (és persze nem másolom őket másról).

logikusan@ · http://logikusan.blogspot.hu 2012.01.20. 14:13:17

Nekem nagyon tetszett az írás, és akkor is kiváncsi lennék egy teljes államreform részleteire, ha az utópia. Szépen pontokba szedve szeretném látni mit kíván a magyar nemzet. (mármint nem az újság:)) Persze tudom, hogy nagyjából azt amit a svéd, dán, finn, vagy új-zélandi nemzet. De nem lehetne ezt leírni és követelni?

Mystes 2012.10.04. 22:25:02

@A bóvli kormány most már a lottóval is csal!!:
Hát ez elég sovány, amit itt SchP-ról összeszedtetek...