Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Támogasd a Millát!

Támogasd a Millát!

A Millát továbbra is csak veletek együtt tarthatjuk mozgásban, csak így működik. Csak rátok számíthatunk! Kérjük, ha van rá lehetőségetek utaljátok át egy-két órányi munkabéreteket támogatásként, persze ha nagyobb összeg jön, azt különösen köszönjük!

Köszönettel:

a Milla szervezői

Millamédia Nonprofit Kft. (CIB Bank)
HUF: 10700244-67439111-51100005
HUF IBAN: HU85 1070 0244 6743 9111 5110 0005
EUR: 10700244-67439111-50000005
EUR IBAN: HU43 1070 0244 6743 9111 5000 0005
USD: 10700244-67439111-50100002
USD IBAN: HU22 1070 0244 6743 9111 5010 0002

Egymillióan a magyar sajtószabadságért a Facebook-on

Hirdetés

Civilek, vigyázó szemeteket Orbánra vessétek!

2012.02.27. 13:55 uj_szerzodes

A jogállamhead-up-ass1.jpgmal kapcsolatos érdektelenség, a közélet kommercionalizálódása, a fiskális alkoholizmus és a szolidaritás hiánya nemcsak politikusi, nem is csak állampolgári, hanem közös felelősség. A politikus logikája a hatalom megszerzése és megtartása – azaz elítélhető módon a pártok érdekeltek voltak az előbbiek politikai programba ültetésében –, de az állampolgárok sem a józan bölcsesség, hanem rövid távú érdekeik mentén választottak. Holott lett volna lehetőségük „józan döntésre” – minden választáson volt ilyen alternatíva. Az „érdekközösségek” és az „egységes politikai osztály” mögött tehát szavazók, a magyar társadalom áll.

 

 

Január elején "A támogatás ára" címmel közöltünk egy vitaindítót arról, hogy mit tartunk a választók és az Orbán rezsimet leváltani készülő pártok közötti megegyezés új minimumának. A vitában eddig megszólalt többek között Csigó Péter, Rácz AndrásVágó GáborKálmán LászlóSarnyai Zsolt és sokan mások (folyamatosan frissülő lista itt ---> ). Most az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA)  cikkét közöljük. Továbbra is várjuk a válaszcikkeket írásban anemzetiminimum@gmail.com címre, vagy videóüzenet formájában ahttp://alternativelnok.blog.hu/-ra!

 

A kormányzás félidejéhez érkezve továbbra is magas a bizonytalanok száma, a hagyományos pártpolitikai szereplők mellett pedig a 2010 tavasza után létrejött új civil mozgalmak, szervezetek sem tudták áttörni a széles értelemben vett állampolgári érdeklődés ingerküszöbét. A kezdetben a jogállam védelme mentén szervező mozgalmak nemcsak tematikájukban bővültek, hanem megszólalásaik már egy általános „politikai rendszer-válság” diskurzus felé mutatnak. Míg egy éve a demokrácia intézményeinek lebontásával szembeni ellenállás állt az új politika középpontjában, addig március első napjaiban az Egymillióan a magyar sajtószabadságért (Milla), a Hallgatói Hálózat (HaHa) és a Védegylet már a következő „köszöntővel” szerveznek közösen konferenciát: „Az elmúlt húsz év során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az aktuális kormányok és ellenzékek nem gátolták, hanem támogatták egymást a demokratikus keretek lebontásában. A mindenkori kormány és mindenkori ellenzéke együttes erővel terelték át látványos politikai küzdelmeiket egy autoriter, antidemokratikus politikai térbe.” Utóbbi gondolat egyrészt felmenti a magyar állampolgárokat a jelenlegi válság kapcsán felmerülő saját felelősségük alól, másrészt pedig – szándéka ellenére – egybecseng a fülkeforradalom jegyében megszületett orbáni politika krédójával, amelynek magva szintén az 1989-et követő demokratikus és közjogi berendezkedés delegitimálása.

Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) nemcsak erre a közvetett párhuzamra és az ebből következő „régi-új” politikai kultúra veszélyeire hívja fel a figyelmet, hanem az indokolt állampolgári önreflexió, illetve a politika és a civilek közötti kölcsönös, egymást kontrolláló bizalom „megteremtése” mellett foglal állást. Reflexiónk végén ennek minimumfeltételeire is javaslatot teszünk.

Lebontott demokrácia 1989–2012? – politikus és állampolgár közös felelőssége

A Milla, a HaHa és a Védegylet „Lebontott demokrácia, kormányozhatatlan ország” címmel 2012. március 2-án konferenciát szerveznek, amelynek felvezetése a következőket tartalmazza: „E mélyben húzódó érdekközösség, az egységes politikai osztály kialakulása kiüresítette a demokráciát, leblokkolta a demokratikus akaratképzés folyamatait. Ez, véleményünk szerint, közvetlenül vezetett el a szakpolitikák és az államigazgatás politikai kézi vezérléséhez, az akarnok közpolitikákhoz, amelyekben a gyors és látványos eredmények elvárása felülírja a folytonos építkezés értékeit.” A gondolat már az LMP vagy a Jobbik 2010 tavasza előtti szókészletéből és politikai öndefiníciójából is ismert – olyan politikai szereplőkéből tehát, amelyek eddig nem töltöttek be kormányzati pozíciót, a kormányzati cselekvés felelőssége még nem alakította tevékenységüket.

Mindezzel nem a politikai osztályra vonatkozó kritika jogosságát kérdőjelezzük meg, hanem a rendszerváltás óta eltelt időszak relativizálása ellen foglalunk állást, hogy ezzel a figyelmet az „alvó” magyar társadalom felelősségére is ráirányítsuk.

Kezdjük az előbbivel: a Kádár-rendszer eladósodási politikájából és egy általános társadalmi tudat válságából érkező Magyarország nyugati integrációját szem előtt tartó politika a rendszerváltás hajnalán általános támogatásra lelt hazánkban. A politikai osztály a szélsőséges pártok megjelenéséig egységesnek mutatkozott a transzatlanti és uniós elköteleződésben, és ezt a választópolgárok szavazataikkal meg is erősítették. A rendszerváltás linearitása azonban már a kezdetkor alapvetően megkérdőjeleződött, hiszen a rendszerváltó folyamatok a demokratikus intézményrendszerek és piacgazdaság együttes kiépítése köré épültek. Claus Offe, német szociológus, 1991-ben amellett foglalt állást, hogy „a két rendszer egyidejű kiépítése szükségszerűen feloldhatatlan ellentmondásokba torkollik. A kapitalizmus előzetes kialakulása és megszilárdulása feltétele a demokrácia sikeres működésének, a demokratikus intézmények kiépítését e feltétel teljesüléséig sokak szerint el lehet, illetve el kell halasztani. Másrészről viszont Kelet-Európában a kapitalizmus kiépítése már önmagában is egy demokratikus keretek közt végbemenő, tudatos politikai projekt. (…) Nem a nyugat-európai mintaországokban »természetes, endogén« fejlődés során kialakult kapitalizmusáról van szó, hanem egy előre megtervezett és a politikai elit által működésbe hozott gépezetről. A piaci viszonyokat és a magántulajdont nem a tőkésosztály alakítja ki és védelmezi, hanem maga az állam a gazdaságpolitikai reformokon keresztül.”[1] Minden egyes húsz-huszonkét éves visszatekintésnek és ítélkezésnek tehát szem előtt kell tartania az előbbieket.

Az elemzés szempontjából azért tartottuk fontosnak a fentieket idézni, hogy megerősítsük, és előre jelezzük: a demokrácia és a szociális „igényeknek” – indokolt esetben – eleget tevő, szabályozott kapitalizmus párhuzamos kiépítése nem lehet magától értetődő, kitérésektől mentes „projekt” egy olyan országban, amely egyrészt komfortosan „belakott” egy, a szabadságjogokat elnyomó rendszert, illetve ezzel párhuzamosan kialakította polgáraiban az állami függőség személyes stratégiáit is.

Sok szempontból ugyanez vár egy Orbán utáni világ rendszerváltóira is: egyszerre kell majd újjáépíteniük a jogállam intézményrendszerét, miközben „létre kell hozniuk” az oligarchikus, számos vonatkozásban államkapitalista jegyeket magán hordozó gazdasági rendszert leváltó transzparens, az állam és piac megfelelő egyensúlyára építő kapitalizmust. Mindezt úgy, hogy közben minden bizonnyal zajlik majd az európai válságkezelés újabb szakasza.

A már említett kádári örökség – számos más tényező mellett – a rendszerváltás után húsz évvel kétharmadhoz jutatta Orbán Viktort. Az elmúlt húsz évben viszonylag kevés politikus törte meg e sajátos és káros magyar értékkontinuitást. Aki kísérletet tett rá, általában megbukott (vö: „szociális népszavazás” 2008-ban), így huszonkét évvel a rendszerváltás után, a transzformáció krízisét mindinkább maga mögött hagyó ország állampolgárainak éppúgy szerepük van napjaink válságában, mint a politikusoknak. A jogállammal kapcsolatos érdektelenség, a közélet kommercionalizálódása, a fiskális alkoholizmus és a szolidaritás hiánya nemcsak politikusi, nem is csak állampolgári, hanem közös felelősség. A politikus logikája a hatalom megszerzése és megtartása – azaz elítélhető módon a pártok érdekeltek voltak az előbbiek politikai programba ültetésében –, de az állampolgárok sem a józan bölcsesség, hanem rövid távú érdekeik mentén választottak. Holott lett volna lehetőségük „józan döntésre” – minden választáson volt ilyen alternatíva. Az „érdekközösségek” és az „egységes politikai osztály” mögött tehát szavazók, a magyar társadalom áll.

head-stuck-in-sand.jpgForrás:http://listhamper.com

Új politikai kultúra – régi vonásokkal?

A tárgyalt konferencia meghívója egységesen kezeli a politikai osztályt. Álláspontunk szerint a demokrácia helyreállítóinak jövőbeni köre túlmutat a civil szereplőkön. A 2010 tavasza utáni időszak és hatalomtechnika minden tekintetben cezúra a magyar jogállam- és politikatörténet szempontjából. Véleményünk szerint azonban 2010 nem az évtizedeken át erodálódó demokratikus intézményrendszer állampolgári közöny melletti felfüggesztésének eredménye, hanem egy egészen új korszak kezdete: a jogállamiságot magunk mögött hagyva legitim hatalom helyett egy „illegitim kényszerhatalom” áll az állampolgárokkal szemben.[2]

A regnáló kormány csapdájába lépnek bele az új civil szereplők abban az esetben, ha a részletekben rejlő különbségeket egy antipolitikai érveléssel eltakarják. A demokrata és a szélsőséges pártok, illetve a demokráciát építő, a korrekcióban azonban adós pártok és a jogállamot leépítő politikus homogenizálása nem egy jövőbeni konszenzuális politikai kultúra irányába mutatnak. Hangsúlyozzuk: előbbi esetben nem „tökéletes” pártokról, hanem demokratikus korrekciókkal adós politikai szervezetekről beszélünk, amelyeknek az elmúlt években bőven volt lehetőségük arra, hogy a demokrácia intézményrendszerét erősítsék vagy az érdekérvényesítés csatornáit szélesítsék – akkor is, ha a szorosan vett érintetteken túl a többségi társadalom nem igényelte a demokrácia mindennapos gyakorlatait. Ennek ellenére sem előremutató az orbáni gondolat – „az elmúlt húsz év” mint válság, vagy „az emberrel szembeni politizálás évtizedei” toposzának – más szavakkal történő megismétlése, akkor sem, ha ez már a kormányzó jobboldalra is vonatkozik.

 

Belátás–bizalom–új demokrácia(tudat)?

Politikus és állampolgár között egy új bizalmi reláció kialakítása lenne a támogatandó gyakorlat, amelynek során a választópolgárok – már akiknek erre egzisztenciális lehetőségük van – önmagukért felelős állampolgárként tekintenének magukra. Belátnák, hogy a társadalmi kohézió („a jó élet”) a felelős gazdaság- és jövőorientált társadalompolitika, illetve a demokratikus intézményrendszer együttese, támogatásukkal pedig nem jutalmaznák azt a politikust, aki ezzel szemben politizál. Márpedig ma az DKP, az LMP és az MSZP egyrészt utóbbiaknak megfelelnek – természetesen nem ugyanolyan mértékben –, másrészt a demokrata pártokat nem lehet egybemosni a kordon- és demokráciabontók pártjával.

A társadalmi normákhoz való viszony és az értékrendszer már 2010 tavasza előtt is egy kelet-európai despotikus rendszerének felelt meg Magyarországon. Ebben közös felelőssége van a politikai osztálynak és az állampolgároknak, azonban egy új típusú állampolgári tudat és politikafelfogás érdekében a szereplőknek kölcsönös kontroll alatt kell tartaniuk egymást. A bizalom megerősítésének alapvető minimumfeltételei az alábbiak:

  • szakítás a mindenkire kiterjedő jóléti politika ígéretével,
  • a szolidaritáselvű társadalompolitika erősítése,
  • szakítás a fiskális alkoholizmus irányába mutató politizálással,
  • a politikai osztály és múltjának homogén kezelése,
  • a panaszkultúra és a bűnbakkeresés elutasítása,
  • a Milla által megfogalmazott minimumfeltételek támogatása.[3]

 

Valóban, nekünk sem tetszik a rendszer. De nemcsak az orbáni, hanem a másikra mutogatás rendszere sem.



[1] Szabó Imre (2009): Sikerre ítélve. Fordulat, 2009. nyár: 114.

[2] vö: Magyar Helsinki Bizottság (2012): A jogállam bukása. HVG Online, január 23. Elérhető: http://helsinkifigyelo.hvg.hu/hvg/a-jogallam-bukasa/.

[3] Bővebben: A támogatás ára – a demokratikus ellenzéki és a civilek összefogásának feltételeiről. Elérhető: http://nemtetszikarendszer.blog.hu/2012/01/09/a_tamogatas_ara_a_demokratikus_ellenzeki_partok_es_a_civilek_osszefogasanak_felteteleirol.

 

Az új politikai minimumról szóló vitában elhangzó vélemények a szerzők sajátjai. Nem feltétlenül egyeznek a Milla szervezői csapat tagjainak véleményével, és valószínűleg nem vágnak egybe a Milla Facebook csoport majd 100.000 lájkolójának ezerféle véleményével.

11 komment

Címkék: milla civilek neked miert nem tetszik a rendszer? nem tetszik a rendszer uj szerzodes

A bejegyzés trackback címe:

http://nemtetszikarendszer.blog.hu/api/trackback/id/tr504214806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

wilson77 2012.02.27. 15:12:04

mi a fene az a "fiskális alkoholizmus"?

penumbra1984 2012.02.27. 19:12:05

@wilson77: nem tudom biztosan, hogy ugyanazt gondolta a szerző mint én, de szerintem a fiskális alkoholizmus az, amikor oda szavazunk aki több "alkoholt" (pénzt, jólétet, 16 havi nyugdíjat, stb. ígér. Vagyis nem foglalkozunk azzal, hogy ettől leépülünk, mert nem lehet fenntarthatóan ezeket a javakat biztosítani a társadalom számára, csak a "mámorra" (jólétre, bőkezű szociális rendszerre, kolbászból font kerítésre) vágyunk. Aztán jön a "másnaposság", egyre növekvő adózás, mert a költségvetés folyton hiányban van, megszorítások, ez a húzd meg ereszd meg politika, ez megy 20 éve.

Érdekes felvetések vannak a cikkben. Én is abban látom a problémát, hogy a magyar társadalom demokráciafelfogása sehol sincs, fejletlen.
Most csodálkozunk, meg általánosan utáljuk a politikusokat (ki-ki a saját pártállása szerint az ellentábor politikusait), de szembe kellene nézni azzal, hogy mi, szavazók választottuk meg őket. Nem külső erő oktrojálta ránk őket.
Következő panasz szokott lenni, hogy de akkor kire lehet szavazni ezek helyett?
Rossz hírem van, senki nem mondja majd ezt meg. Ha úgy érezzük, pocsék a politikai választék, akkor lehet indulni képviselőségért, nekiállni pártot szervezni és alternatívát nyújtani. Senki más nem teszi ezt meg helyettünk. Ez is a szabadság része.
Kádár-rendszerben kényelmes volt ez is, volt 1 párt aztán vagy tetszett vagy nem, nem volt választék.
A mostani politikusok meg megpróbálnak felépíteni egy kvázi-Kádár-rendszert, hogy elhitetik a választókkal, hogy csak ők értenek itt mindenhez, bízd ránk, majd mi megoldjuk a bajod, csak szavazz ránk, ne is gondolkodj más megoldásban, mert nincs, egyedül csak mi tehetünk itt valamit.
Látjuk milyen kiváló eredményeket tudnak felmutatni.

uj_szerzodes 2012.02.27. 19:31:52

Kopits György vezette be a nemzetközi közgazdasági irodalomba Magyarország példáján az azóta sokszor használt „fiskális alkoholizmus” fogalmát - ezt az olyan államokra használják, amelyek nem képesek leszokni az államháztartási túlköltekezésről. - Wikipédia

centenárium 2012.02.28. 10:08:59

Rezsim??? Az kellene nektek balliberális senkiházik.
Egyik oldalról reformokat követeltek. De ha valami kedvezmény megszűnik akkor, nyivákoltok mint a kizavart kutya.

jasarkad 2012.03.18. 19:46:26

Az un. nyugati demokráciák sem huszegynéhány év alatt lettek olyanná, amilyennek most ismerjük. A külömbség talán csak annyi, hogy jól-rosszul be is tartják-tartatják a játékszabályokat, ezzel csak azt szt szeretném jelezni, hogy tényleg a szavazópolgárok felismerő-döntéshozozó képességén mulhat a hatalom. Ez a a felismerőképesség sajnos nem jellemző még nálunk, ennek egyenes következménye a rossz döntés,( vagy az alternativák hiánya ) Más: a "centenárium" fedőnév alatt hozzászóló is azt képzeli, hogy a politika a sértegetésekről szól, mélységesen téved, ezzel csak az egyszámjegyű IQ-t bizonyitja.......

jasarkad 2012.03.18. 20:24:33

A másik része a témának! Nem vagyok mai gyerek, nem tartoztam,tartozok semmiféle párthoz, nem is fogok! 1968-76 között nyolc évet töltöttem börtönben (nem köztörvényes elitéltként), egyszerüen csak az akkori hatalom a hozzám hasonlókat kivonta a forgalomból! ( A hozzám hasonlók kétségbe vonták az 1968-as cseh forradalom elleni katonai beavatkozás jogosultságát, és ennek hangot is adtak)Ebből soha nem próbáltam politikai tőkét fabrikálni, megtehettem volna, a mostani kormányzat szivesen profitálna az ilyen esetekből! Egyetlen dolog. ami biztos, gyülölöm a diktatúra minden formáját, legyen az balos-jobbos, sajnálom azokat akik minden tapasztalat nélkül ( hangzatos frázisokkal megvezetve!)támogatnak alapjába véve elnyomó rendszereket!

Szúrófény 2012.09.04. 06:17:41

„ Ha hitvány gazemberek kerülnek magas polcra, amennyivel méltatlanabbak erre, ugyanannyival gondatlanabbak és felelőtlenebbek lesznek, s eltelnek esztelen hetykeséggel és vakmerőséggel” (Demokritosz — 41/48,) Lásd Sztálin, Rákosi, Kádár, Caucescu, Zsitkov, Honecker, stb. elvtársak!
„Minden törvény, lett légyen önmagában bármilyen kiváló, haszontalan, sőt egyenesen veszedelmes lehet, ha a nép nem méltó, nem alkalmas rá !
„Az uralkodó réteg forradalma csak arra jó, hogy vég nélkül fenn tartsa saját forradalmát (Babeuf, Rendszerváltási komédia)
A felnőtt férfiak általános választójoga ma népszerű vesszőparipa, amely gyakorlatilag nem oszt, nem szoroz, viszont kielégíti a legenergikusabb, de legkevesebb gyakorlati érzékkel rendelkező népréteget. (Owen)
„A demokrácia álarca csak addig kell a buzsoáziának, amíg az, az Ő hatalma előtt pajzs!” Magyar Lajos 1918, de van, aki ezt máig se tudja!

--

Szúrófény 2012.09.04. 06:21:50

„Mindinkább meggygyőzödöm, hogy az ország helyzete reménytelen, ez az ország nem képes magát megvédeni, mert nincsenek az állam kormányzatában becsületes emberek! (A pápai követ írja Rómának, 1526-ban!)
„…el nem tagadhatjuk, és nem szépíthetjük azt a példátlan önzést, amelynek durva konfliktusaiból áll e korszak úgynevezett politikai története. Keserű arra gondolni, hogy ez ország politikai vezetői méltatlan, alacsonylelkű, legjobb esetben tehetségtelen emberek voltak! Szekfű Gyula 3 nemzedékben!
--

Szúrófény 2012.09.12. 05:42:54

@penumbra1984:
Trockíj jövőképe!Orbán a leninista?
Válasz Lenin Mi a teendő? Brosúrájára! 1903

Ön a pártot a proletáriátus helyébe foglya tenni, aztán a központi bizottságot a párt helyébe, a párt főtitkárát a központi bizottság helyébe, így a proletáriátus nevében egyetlen személy hatalmát fogja elérni!

Ön a FIDESZT az egy párt helyébe foglya tenni, majd a kollégiumi brancsot a párt helyébe, a pártelnököt a kollégiumi brancs helyébe, így a FIDESZ nevében egyetlen személy hatalmát fogja elérni!

„Játszom egy gondolattal, játszik velem egy gondolat!”

Szúrófény 2012.09.13. 11:18:03

@wilson77: fiskális=hivatalos (állami)