A magyar költségvetési politika a rendszerváltás óta erősen ciklikus, e ciklusokat pedig alapvetően a négyévente, szabályszerűen ismétlődő választási évek alakítják. Amennyiben külső kényszer (például IMF-hitel feltételei) nem térítették el ettől a döntéshozókat, úgy a választásokat közvetlenül megelőző évben az államháztartás hiánya rendre nőtt, a választások utáni két évben viszont tipikusan csökkent az erőteljes szigorítás miatt.

Ez év elején "A támogatás ára" címmel közöltünk egy vitaindítót arról, hogy mit tartunk a választók és az Orbán rezsimet leváltani készülő pártok közötti megegyezés új minimumának. A cikksorozatból végül egy konferencia nőtt ki. Az elkövetkező napokban a "Lebontott demokrácia, kormányozhatatlan ország: a magyar rendszerváltás kisiklása" címet viselő, Március 2-i konferenciánk előadói mutatkoznak be egy-egy tanulmánnyal. Ezúttal Bartha Attila írását közöljük.

Bartha Attila: Gazdasági populizmus: a magyar gazdaság politikai ciklusairól, amelyek erősebbek, mint a régió többi országában

A magyar költségvetési politika a rendszerváltás óta erősen ciklikus, e ciklusokat pedig alapvetően a négyévente, szabályszerűen ismétlődő választási évek alakítják. Amennyiben külső kényszer (például IMF-hitel feltételei) nem térítették el ettől a döntéshozókat, úgy a parlamenti és önkormányzati választásokat közvetlenül megelőző évben, illetve a választások évében az erőteljes lazítás miatt az államháztartás hiánya rendre nőtt, a választások utáni két évben viszont tipikusan csökkent az erőteljes szigorítás miatt.

Március 2-án a Merlinben! Jelentkezz a Lebontott demokrácia, kormányozhatatlan ország: a magyar rendszerváltás kisiklása konferenciára itt! 

Ez az erős politikai ciklus évtizedes távlatban nyomon követhető a közszféra béreinek, a nyugdíjaknak és az állami beruházásoknak az alakulásában is. Stratégiai döntéseknek, hosszabb távú, koncepcionális reformoknak ebben a - politikai elit felfogásában egyértelműen uralkodó - értelmezési keretben szinte nincs tere, hiszen azok legfeljebb a választások utáni két évben juthatnának érvényre.

A fiskális politikának a választásokhoz kötődő ciklikussága nálunk már a kilencvenes éveket tekintve is erősebb volt, mint a közép- és kelet-európai országok döntő többségében. Ez a helyzet Magyarországon ugyanakkor tovább romlott az ezredforduló óta: szemben más országokkal, nálunk a szabályok (az államháztartás egyenlegére, kiadásaira vagy az államadósságra vonatkozóan), illetve szervezeti-intézményi biztosítékok (például a Költségvetési Tanács kontrollfunkciója) jellemzően gyengéknek. tünékenyeknek bizonyultak - a szakpolitikai célszerűség tipikusan egyéb politikai megfontolások áldozatává lett.

Az, hogy a politikai elit (és a holdudvarba tartozó értelmiség egy része is) lényegében természetesnek tételezi a fiskális politikának ezt a fajta erős választási ciklikusságát, számos rendkívül súlyos gazdasági és társadalmi következménnyel jár.

• Egyrészt ez a fiskális politika a maga politikai ciklikussága mellett célfüggvényében alapvetően az államháztartási hiány mértékére fókuszál, a szerkezeti kérdések (a reformok esélye) háttérbe szorulnak.
• Ilyen percepciós környezetben reformok csak súlyos külső pénzügyi nyomásra történnek, erősítve a kiszolgáltatottság érzését, a gazdasági és társadalmi szereplők paternalizmusra való hajlandóságát.
• A reformkísérletek bevezetése diktatórikus módon, nem stratégiai/koncepcionális hanem fiskális egyensúlyi okokból történik, nem a társadalmi és gazdasági szereplőkkel kötött hosszú távú megállapodásokra építve, nem racionális, hosszabb távra előretekintő magatartást feltételezve. 
• A politikai ciklikusság mellett megszűnik a törekvés hosszú távú szociális paktumok, társadalmi (ár-bér-adó-) megállapodások megkötésére, a munkaadók és a munkavállalók növekvő bizalmatlansággal és szkepszissel viseltetnek a kormányzat gazdaságpolitikai lépései iránt.
• A politikai ciklus széttöri a természetes üzleti ciklusokat, a magyar üzleti ciklusok ma sokkal kevésbé vannak szinkronban a nyugateurópaiakkal, mint a többi közép-európai országban (mindez különösen kiáltó Szlovákiával összevetésben) vagy ahogy a 90-es évek második felében voltak nálunk. Ez a vállalkozások számára kiszámíthatatlanságot jelez, rontva a beruházási hajlandóságot és visszafogva a növekedést. Ezzel egyidejűleg a lakosság viselkedési mintáit a racionális, stratégiai életpálya-tervezés felől a rövidtávra gondolkodó fatalista életvezetés irányába mozdítja el.

A témát részletesen feldolgozza a TÁRKI és a KOPINT-TÁRKI szerzői által 2009-ben írt tanulmány, Tóth István György szerkesztésében: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/b252.pdf

Az új politikai minimumról szóló vitában elhangzó vélemények a szerzők sajátjai. Nem feltétlenül egyeznek a Milla szervezői csapat tagjainak véleményével, és valószínűleg nem vágnak egybe a Milla Facebook csoport majd 100.000 lájkolójának ezerféle véleményével.