Nekünk, a hatalom nélkülieknek, civileknek, állampolgároknak kell megállapodnunk egy nemzeti minimumban. Egy olyan nemzeti minimumban, amit számon kérünk minden olyan politikuson, mozgalmon, párton és pártszövetségen, amelyik a szavazatunkra ácsingózik. És nem csak a szavazófülkében követeljük meg az ehhez való ragaszkodást, hanem előtte és utána is minden áldott nap.

Barátaim! Honfitársaim! Fiatal és idős, vallásos és nem vallásos, kisebbségi és többségi, jobboldali és baloldali magyarok!

Egyetemistaként valahol mélyen mindig is irigyeltem a fiatal Orbán Viktort, aki velem egyidősen részt vehetett egy elnyomó rendszer lebontásában. Rá kellett, hogy jöjjek, hogy Orbán Viktor viszont nem irigy ember. Hiszen az elmúlt két évben éjt nappallá téve dolgozik azon, hogy kiépítsen egy olyan rendszert, aminek a lebontása a mi generációnk feladata kell, hogy legyen.

Ez alatt a két év alatt több mint egymillió választópolgár jött rá, hogy hiába a bizalom, hiába a soha nem látott felhatalmazás, hiába a kétharmados többség, a Fidesz semmit nem volt képes javítani az ország helyzetén.

Ha most vasárnap lennének a választások a választópolgárok 60%-a nem menne el szavazni, egy millió választópolgár pedig szívesen elmenne szavazni, de nincs kire.

Nincs olyan párt, amelyiket felhatalmaznánk az ország vezetésére. Nincs olyan párt, amelyikre nyugodt szívvel rábíznánk a nemzet sorsát és nincs olyan párt, amelyikben akár csak minimálisan is megbízhatnánk.

Ma én arról szeretnék beszélni, hogy milyen kiutat láthatunk, hogyan tudjuk közösen segíteni azt, hogy a magyar politika alapjaiban változzon meg.

Március elején a Védegylet, a Hallgatói Hálózat és a Milla közös konferenciáján, azzal a szomorú ténnyel szembesültünk, hogy a jelenlegi kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki pártok bár sok tekintetben különböznek, mégsem valódi alternatívái egymásnak.

Minden párt, amelyikben az elmúlt húsz év során megbíztunk, hatalomra jutása után egyértelműen bebizonyította, hogy a legfontosabb kérdésekben egyáltalán nem különbözik az elődeitől.

Először is: gyűlölik a civil kontrollt. A hatalmat olyan jutalomnak tekintik, amit a választók fejének elcsavarásáért kaptak ajándékba és felháborodnak, amikor számon kérjük rajtuk, hogy mire használják ezt a hatalmat.

Másodszor: a gazdaságpolitikát a rövidtávú politikai és pénzügyi haszonszerzés eszközének tekintik, miközben az ország tönkremegy a választási ígérgetéshez igazított húzd meg – ereszd meg gazdaságpolitikában.

Harmadszor: a strukturális reformokra a hatalmuk biztosítása után se erejük se ambíciójuk nem marad. A jelenlegi kormánynak ugyanúgy beletörik a bicskája minden érdemi változtatásba, mint annak idején bármelyik korábbinak.

De barátaim, mégis van megoldás!

Mi együtt, az egymillió független és aktív választópolgár meg tudjuk ezt változtatni.

Nekünk, a hatalom nélkülieknek, civileknek, állampolgároknak kell megállapodnunk egy nemzeti minimumban. Egy olyan nemzeti minimumban, amit számon kérünk minden olyan politikuson, mozgalmon, párton és pártszövetségen, amelyik a szavazatunkra ácsingózik. És nem csak a szavazófülkében követeljük meg az ehhez való ragaszkodást, hanem előtte és utána is minden áldott nap.

Úgy tudjuk ezt elérni, ha hangosan és érthetően, - úgy hogy minden politikai párt meghallja, - hangosan és érthetően elmondjuk, hogy miben követelünk azonnali változást! Elmondjuk, hogy mi az a nemzeti minimum, aminek a teljesítésülése nélkül nem is álmodhatnak a szavazatunkról. Sem most, sem holnap és két év múlva sem.

De mégis miről kell, hogy szóljon ez a nemzeti minimum? Mi kell, hogy az alapvető elvárásunk legyen bárkivel szemben, aki a közhatalom közelébe akar férkőzni?

Követelnünk kell a sajtó szabadságának garantálását! Ne forduljon elő, hogy egy újságírónak kell félnie a korrupt politikustól, viszont a korrupt politikus izzadjon és reszkessen és ránduljon görcsbe a gyomra, amikor egy újságíró faggatja!

Követelnünk kell a valós népképviseletet! Olyan választási rendszert kell elvárnunk, amelyik nem lehetetleníti el bürokratikus akadályokkal a kis pártok indulását és amelyikben a kormánypárti szavazat nem ér se többet se kevesebbet az ellenzéki szavazatnál!

Követelnünk kell a független igazságszolgáltatást! Nem hagyhatjuk, hogy az igazságszolgáltatás a politikai hatalom furkósbotjaként működjön, nem hagyhatjuk, hogy a bírói kinevezés a politikai lojalitás jutalmául szolgáljon!

Követelnünk kell az átlátható és demokratikus jogalkotást! Ne lehessen teljes társadalmi rendszereket meghatározó törvényeket fél nap alatt áterőszakolni a parlamenten! Ne fordulhasson elő, hogy a kormánytöbbség rá se bagózik a közjóra és a törvényeket önös érdekeket kiszolgálva személyekre és cégekre szabják!

Követelnünk kell az átláthatóságot! Egyetlen forint közpénzt se lehessen elkölteni anélkül, hogy amögött tényleges, valós és szükséges teljesítmény lenne! A közpénzek minden forintjának útja váljon láthatóvá és követhetővé mindenki számára!

Követelnünk kell a szolidaritást! Mert a társadalmi feszültségeket nem lehet újabb feszültségek gerjesztésével, kirekesztéssel és gyűlöletkeltéssel kezelni!

Végül pedig! Követelnünk kell az Európai Unió alapértékei melletti kiállást! Nem engedhetjük, hogy kicsinyes politikai játszmák miatt kiszoruljunk abból a közösségből, ahová ezer éve tartozunk!

Barátaim!

Együtt kell kiegészítenünk és kidolgoznunk ezt a nemzeti minimumot, és együtt kell megkövetelnünk ennek az elfogadását. Egyenként és pontról pontra minden egyes olyan párttól, amelyik valaha is a hatalom közelébe akar kerülni.

Ezzel tudunk végetvetni annak, hogy a legkisebb rosszra kell szavaznunk. Ezzel tudunk végetvetni annak, hogy a választópolgár a tehetetlen baloldaltól a tehetetlen és ráadásul tekintélyelvű jobboldalhoz kell, hogy meneküljön, hogy végül onnan már csak a tehetetlen, tekintélyelvű és erőszakos szélsőjobb maradjon.

Vessünk véget annak, hogy a pártok diktálják a tempót!

Kényszerítsük választás elé őket: vagy megtisztulnak, vagy a történelem szemétdombján végzik.

Mindehhez viszont az első lépés az egymillió kiábrándult és kétségbeesett, de felelősségteljes én tenniakaró polgár összefogása.

A következő időszakban a Milla ezt tekinti fő feladatának.

Sokan vagyunk és sokfélék vagyunk. Ezer és egyféle véleményt mondunk el ezer és egyféle képpen. Van, aki halkan és van aki hangosan, van aki okoskodva és van aki egyszerűbben.

Mutassuk meg, hogy a sokszínűségünk nem gyengít, hanem erősít bennünket. Mutassuk meg, hogy az ezerféle véleményünk nem bizonytalanság, hanem mind mind azt igazolja, amiben egyetértünk. És bizonyítsuk be, hogy az a sokféle stílus és hangnem, amit használunk nem megosztottság, hanem a nyitottságunk jele.

Arra kérlek titeket, hogy válljatok részévé a nemzeti minimum kidolgozásának és érvényesítésének. Vegyetek részt a munkánkban, szóljatok hozzá vitáinkhoz, segítsétek a nemzeti minimum részletes és teljes kidolgozását. Segítsetek abban, hogy ez a nemzeti minimum valóban nemzeti és valóban minimum legyen.

Rajtunk, rajtatok kívül erre senki más nem képes, rajtunk, rajtatok kívül erre senki más nem alkalmas:

• mert mi vagyunk az az egymillió, akik nem engedik végleg lebontani a demokratikus berendezkedést,
• mert mi vagyunk az az egymillió, akik képesek megteremteni az új demokratikus Magyarországot,
• mert mi vagyunk az az egymillió, akik nélkül nem lehet leváltani a fideszt,
• de mi vagyunk az az egymillió, akik nem adjuk oda a szavazatunkat akárkinek
• mert mi vagyunk az az egymillió, aki gondoskodik arról, hogy aki a Fidesz után jön, valódi alternatíva legyen.

Éljen a demokrácia! Éljen az egymillió! Éljen a nemzeti minimum!

(Fotók: Sebő Ferenc)