Szemben a Fidesszel, Jobbikkal, MSZP-vel és DK-val, egy új ellenzéki pólus alakult ki a közvéleményben, a radikális demokratikus megújulás pólusa.

A következő cikk egy háromrészes sorozat első darabja. Az első részben bemutatjuk a magyar politikai rendszerben formálódó új, demokratikus, rendszerkritikai pólus kialakulását. A cikk második felében kutatási adatok segítségével mutatjuk be ennek a pólusnak a sajátosságait. A cikksorozat utolsó részében pedig megfogalmazzuk a az új politikai pólus kialakulásából fakadó rövid- és középtávú tennivalókat.

2012 korszakhatár a magyar politika történetében. Ebben az évben zárult le végleg a fideszes-szocialista politikai osztály uralmának másfél évtizedes szakasza, az a 15 év, amelyre a magyar rendszerváltás kisiklásaként emlékezünk majd. A Fidesz és az MSZP mára viszonylag népszerűtlen középpártokká estek össze, és a kiábrándult tömegek jelentős része számára – a közvéleménykutatási adatok ezt mutatják – már nincs visszaút e két párthoz. A kiábrándult választók közül sokan új, a „létező demokrácia” eddigi rendszerét elutasító, radikális megújulást sürgető politikai erőkre szavaznak majd a következő választásokon. A köztudat szerint e folyamat eddigi nyertese a Jobbik[1] – ennél azonban jóval többről van szó. 2012-ben olyan változások indultak be a politikai életben és a civil társadalomban, amelyek a magyar társadalom demokrácia-szerető többségét kiszabadíthatják az előző évtized mozdulatlanságából és reménytelenségéből.[2] E pozitív változások látványosan tetten érhetők a civil mozgalmak és az új demokratikus politikai erők idei tevékenységében, és kevésbé láthatóan, de erőteljesen érvényesülnek a közvéleményben is.

Forrás: http://tenytar.hu/elemzes/orban_gyurcsany_nyomaban

E cikksorozatban közvéleménykutatási adatokkal bizonyítom, hogy a fideszes-szocialista politikai osztály által meghatározott politikai valóság szétfoszlóban van, és tektonikus változások szabják át a magyar politika terét. A választók jelentős tömegei kilépnek abból a virtuális világból, amely az ország problémáit a „nemzeti antikommunisták” és a „balliberális modernizátorok” közötti szimbolikus csatára egyszerűsítette le.

A közvéleményben megjelenik egy új tömb, egy új választói csoportosulás, amelynek tagjai még nem ismerik fel magukat közösségként, még nem azonosulnak arcokkal és programokkal, mégis, egyértelműen szembenállnak mind a fideszes-szocialista politikai osztállyal, mind a Jobbik fasiszta rendszerkritikájával.

A demokratikus rendszerkritika társadalmi bázisa a mai Magyarországon sokkal szélesebb, mint sokan gondolnánk. E bázist hajlamosak vagyunk alulbecsülni, mégpedig azért, mert annak politikai képviselete ma még megoldatlan. Az LMP, a 4K! vagy a Szolidaritás a rendszer-kritikus demokraták sokaságát (még) nem nyerte meg magának, más új párt pedig nincs a láthatáron. Mégis, a demokratikus megújulás társadalmi bázisa létezik, megszólítható, mozgósítható – politikusok, aktivisták, elkötelezett polgárok, értelmiségiek munkáján múlik, milyen sikerrel. Itt hát az ideje annak, hogy a magyar politika és társadalom 2012 utáni, új korszakáról elkezdjünk úgy gondolkodni, mint amit megteremteni fogunk és felépíteni, nem pedig elszenvedni.

A radikális demokratikus megújulás pólusa a politikai nyilvánosságban

A közvélemény-kutatási adatok előtt vessünk egy pillanást a közéleti nyilvánosságban folyó látványos küzdelmekre. Ezek mindenki számára nyilvánvalóvá teszik, hogy napjainkban egy új pólus alakul a magyar politika és civil társadalom terében, s e formálódó pólust a radikális demokratikus megújulást követelő erők képviselik. A politikai tér új pólusát jelenítik meg a „színlelt demokrácia” rendszerét elutasító civil mozgalmak, csoportosulások, szervezetek (mint a Milla, a Hallgatói Hálózat, a Védegylet, a Város Mindenkié, vagy a Haza és Haladás Alapítvány), és a hozzájuk hasonlóan rendszer-kritikus demokratikus pártok és párt-kezdemények (LMP, 4K, Szolidaritás). E szervezetek törekvéseiből lassan kirajzolódni látszanak az általuk képviselt progresszív rendszer-kritikai program legfőbb pillérei:

1. politikai elitváltás, az országot 15 éve uraló fideszes-szocialista  vezetésű politikai osztály – legalább részleges – eltávolítása;
2. a demokratikus köztársaság újraalapítása, a jogállami keretek helyreállítása a Fidesz-kormány leváltásával;
3. a fasiszta politikai erők megállítása, fellépés a Jobbik agresszív rombolásával szemben. 

A radikális demokratikus megújulás fenti programja – nyíltan vagy áttételesen – kiolvasható minden fent felsorolt szereplő tevékenységéből, nyilatkozataiból.

A radikális demokratikus megújulásért küzdő szervezetek a három fenti célkitűzés egyikét sem adhatják fel. Ehhez két dolgot kell kidolgozniuk: egy új politikai modellt, amely utat mutathat a méltányos, tisztességes, jóléti kapitalista demokrácia felé, és egy új politikai stratégiát, amely lehetővé teszi a Fidesz leváltását, a demokratikus köztársaság újraalapítását, anélkül, hogy a régi MSZP-s politikai osztály kerüljön újra helyzetbe. A feladat nem lehetetlen, de nagyon nehéz, és ezzel a radikális demokratikus megújulást képviselő szervezetek tisztában is vannak. A megújulás lehetőségét és buktatóit az új mozgalmakkal szimpatizáló megfigyelők is érzékelik.

Egy a Milla, Védegylet és Hallgatói Hálózat által szervezett konferenciáról tudósítva az Index újságírója arra jutott, hogy a fideszes-szocialista politikai elit színlelt demokráciájának „akkor lesz vége, ha már nem lesz mit ellopni. A másik lehetőség, ha a választók belátják, hogy ez így, pártfinanszírozásostul, aránytalan választási rendszerestül, ügynöktörvényestül nem működik, és valami más modellt választanak. A két lehetőség közül az előbbi tűnik valamivel valószínűbbnek.” Mégis, pár nappal később ugyanez az újságíró már így fogalmazott a konferencia kapcsán: „ha lassan is, de repedezni kezd a fal a gondosan felépített virtuális világ körül.”

Talán nem is olyan lassan. A következő részben bemutatandó közvéleménykutatási adatok szerint a magyar társadalom fiatalabbik, aktívabb, internethasználó felében a magyar politika „virtuális valóságának” falai 2012-re összeomlottak.

A cikksorozat holnap megjelenő részében részletesen bemutatjuk a közvéleménykutatási adatok által kirajzolt háromosztatú politikai teret, és az egyes politikai pólusokhoz kötődő szervezeteket, értékeket.