Kedves Majtényi László!
Az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook csoport (Milla) szervezőiként először is szeretnénk megköszönni, hogy az EKINT munkatársai közérthető és iránymutató diagnózist készítettek az elmúlt két év alkotmányos ámokfutásáról. Biztosíthatjuk, hogy saját eszközeinkkel megpróbáljuk elősegíteni a jogállam helyreállításának politikai feltételeit. Szakmai-alkotmányjogi kérdésekben mélyen egyetértünk az elemzés megállapításaival. Ön a véleményünket is kérdezte, a szöveghez szorosan kapcsolódóan fogalmazódtak is meg kérdéseink, mégpedig az alábbiak:
1. Azt írta a megkeresésében, hogy a demokrácia híveinek szóló ajánlatát az EKINT a demokratikus pártoknak és mozgalmaknak küldte meg. Milyen kritériumok alapján minősült egy címzett demokratikusnak?
2. Az EKINT szerint nem maradhatnak hivatalban a jogállamban elfogadhatatlan szabályok alapján megválasztott politikai kinevezettek. Szabad-e a jogállamot úgy helyreállítani, hogy a független intézmények élére formálisan alkotmányosan (kivétel persze Péterfalvi) megválasztott vezetőket eltávolítják? Hogyan egyeztethető össze a független intézmények vezetőinek mandátumuk lejárta előtti eltávolítása a jogállamisággal?
3. Az EKINT elemzéséből kétségtelenül új alkotmány elfogadásának szükségessége következik. Milyen eljárásban lenne biztosítható az új alkotmány legitimitása?
Az első kérdés számunkra, „millások” számára különösen érdekes. Közismert, hogy az MSZP és a jelenlegi DK vezetőinek kormányzati tevékenységével kapcsolatban megfogalmazott kritikák sokszor a pártvezetők demokratikus és jogállami elkötelezettségét is kétségbe vonták. Medgyessy D-209-es botránya, a 2006-os zavargások idején elkövetett tömeges jogsértések, a tömeges és mechanikus letartóztatások, a gyülekezési jog rendőrségi korlátozásai (pl. Bukta-ügy, Pride-felvonulás tiltási kísérlete, vagy a Kossuth téri kordon), a romákat az élet minden területén érő intézményes hátrányos megkülönböztetés mind-mind jellemezték ezt az időszakot. Ezek nem természetes velejárói a demokráciának. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a szocialista-liberális koalíció a jogállam intézményeit nem számolta föl, sőt azokat esetenként meg is erősítette. Előremutató lépés volt például a jövő nemzedékek ombudsmanának megválasztása, a Független Rendészeti Panasztestület felállítása, kísérletet tettek az oktatási integrációra, és persze uniós kötelezettség alapján létrejött az Egyenlő Bánásmód Hatóság is. A dilemma adott: hogyan tud a súlyos erkölcsi terhet hordozó politikai párt hozzájárulni a jogállam megújításához, elismerve azt is, hogy a „nemzeti együttműködés rendszere” és a szocialista párt kormányzása között egyenlőség jelet semmiképpen nem lehet tenni.
A második kérdés egy olyan jogállamisággal kapcsolatos dilemma, amely – ha eljön az ideje – számtalan vitát válthat ki, még azok körében is, akik az EKINT diagnózisának minden betűjében egyetértenek. Az EKINT szerint nem maradhatnak helyükön az egyetlen párt által megválasztott alkotmánybírák, az alkotmányellenesen eltávolított Legfelsőbb Bíróság elnöke helyébe lépett Kúria és OBH elnök, a szintén egypárti delegáltakból álló NMHH, az uniós jogba is ütközően eltávolított Jóri András helyébe lépett Péterfalvi Attila, stb. Ez nehezen egyeztethető össze bármilyen koherens jogállamfelfogással, de kétségtelen, hogy jogállamot pártfunkcionáriusokkal működtetni lehetetlen vállalkozásnak tűnik. A válaszra ezért valamikor szükség lesz, hasznos lenne mielőbb elkezdeni annak keresését.
A harmadik kérdés evidensen arra utal, hogy a kétharmados szabály önmagában nem tudja biztosítani az alkotmányozás legitimitását, a jelenlegi Alaptörvény legitimációs hiánya ezt ékesen igazolja. Azonban nem világos, hogy mi lenne a követendő eljárás egy új alkotmány elfogadása során.
Megkeresését még egyszer köszönjük, az Intézet munkájához további sok sikert kívánunk.
Budapest, 2012. október 9.
A Milla szervezőinek nevében
Juhász Péter
Az utolsó 100 komment: