Támogasd a Millát!

Támogasd a Millát!

A Millát továbbra is csak veletek együtt tarthatjuk mozgásban, csak így működik. Csak rátok számíthatunk! Kérjük, ha van rá lehetőségetek utaljátok át egy-két órányi munkabéreteket támogatásként, persze ha nagyobb összeg jön, azt különösen köszönjük!

Köszönettel:

a Milla szervezői

Millamédia Nonprofit Kft. (CIB Bank)
HUF: 10700244-67439111-51100005
HUF IBAN: HU85 1070 0244 6743 9111 5110 0005
EUR: 10700244-67439111-50000005
EUR IBAN: HU43 1070 0244 6743 9111 5000 0005
USD: 10700244-67439111-50100002
USD IBAN: HU22 1070 0244 6743 9111 5010 0002

Egymillióan a magyar sajtószabadságért a Facebook-on

Lebontott demokrácia, kormányozhatatlan ország: a magyar rendszerváltás kisiklása

2012.02.17. 17:31 uj_szerzodes

A Hallgatói Hálózat, a Milla és a Védegylet Március 2-ára konferenciát szervez, ahova szeretettel meghívunk téged is.

E konferenciára azért van szükség, mert az idő rácáfolt arra az 1989-ben megálmodott ideára, mely szerint a mindenkori kormány és ellenzéke kölcsönösen korlátozzák egymás antidemokratikus törekvéseit. Az elmúlt húsz év során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az aktuális kormányok és ellenzékek nem gátolták, hanem támogatták egymást a demokratikus keretek lebontásában. A mindenkori kormány és mindenkori ellenzéke együttes erővel terelték át látványos politikai küzdelmeiket egy autoriter, antidemokratikus politikai térbe. Mindez vélhetően azért történhetett meg, mert a felszínen folyó szekértábor-harcok mögött kiépült egy egységes reflexek és érdekek mentén működő, egy ideológiáját tekintve részben, korruptságát és elvtelenségét tekintve nagyon is egységes politikai elit. E mélyben húzódó érdekközösség, az egységes politikai osztály kialakulása kiüresítette a demokráciát, leblokkolta a demokratikus akaratképzés folyamatait.

A ma tapasztalható alkotmányos és közpolitikai válság véleményünk szerint logikus folytatása a demokratikus kormányzás évtizedes eróziójának. Ezt a tézist szeretnénk a konferencia segítségével részletesen is bizonyítani.

koztarsasag_helyett.jpg

Fotó: Katona László

43 komment · 3 trackback

Címkék: felhívás civilek nem tetszik a rendszer uj szerzodes

Nemzeti minimum ÉS pragmatizmus

2012.02.09. 10:43 uj_szerzodes

Lehet, hogy kőkemény idealizmus részemről, de ennek az egész párbeszédnek/vitasorozatnak az lenne az egyik legfőbb (ámde nagyonis szándékolt) "mellékterméke", hogy végre elkezdjen már feloldódni ez az értelmetlen, becsontosodott, emberi kapcsolatokat durván mérgező bal-jobb szembenállás. Ez a különböző (jobb-bal-stb.) táborokba történő "besorolás" ugyanis pontosan a gondolkodást és az önreflexiót spórolja meg nekünk és ehelyett inkább megoszt, értelmetlen törésvonalakat generálva a társadalomban.

Traffic_20Signs_20Obvious.jpg

11 komment

Címkék: civilek neked miert nem tetszik a rendszer? uj szerzodes

Egy másik Magyarország - Hudi László

2012.01.23. 12:26 uj_szerzodes

Elérkezett az idő, hogy komolyan vegyük például egy civil parlament felállításának a lehetőségét. Ha tetszik, egy független, civil, árnyék-parlament felállításának lehetőségét. Meggyőződésem, hogy másként nem törhetjük le a pártok szegregáló hatalmát. Valamikor el kell kezdenünk kilépni a pártok bűvköréből, le kell válnunk róluk, önálló kezdeményezésekkel, törvényekkel kell fellépnünk. El kellene hinnünk, hogy a saját kezünkbe vehetjük a dolgok menetét, hogy a hatalmi központot uralók érdekeivel ellentétben, az állam kezében csak az maradjon, ami feltétlen szükséges, hogy a döntések legnagyobb része meghozható helyi szinteken, az emberekhez sokkal közelebb.

(Power To The People (c/o artbackwash.blogspot))

 

103 komment · 3 trackback

Címkék: civilek neked miert nem tetszik a rendszer? nem tetszik a rendszer uj szerzodes

Lejárt az önáltatások ideje

2012.01.22. 10:50 uj_szerzodes

“Emberemlékezet óta nem volt példa ilyen megmozdulásra” – harsogja a Magyar Nemzet online címoldala. Hm. Ezek szerint elég rövidnek tartja a kormánypárti lap a zemberek emlékezetét: alig pár hete volt egy hasonló ellenzéki megmozdulás az Opera előtt. Azt persze sikerült agyonhallgatni. Emlékeztek még a HírTv-re, aminek a riportere “őskáoszról” beszélt? Emlékeztek még az üres utcákra, amit a híradó január másodikán mutatott? Na, varázslatos módon a kormánypárti riporterek most megtalálták a tömegeket az Andrássy úton – sőt, a köztévé adását megszakítva rendkívüli műsort szentelt a demonstrációnak!

644 komment · 16 trackback

Pártfinanszírozási törvény

2012.01.18. 13:40 uj_szerzodes

A múlt hét elején "A támogatás ára" címmel közöltünk egy vitaindítót arról, hogy mit tartunk a választók és az Orbán rezsimet leváltani készülő pártok közötti megegyezés új minimumának. A vitában eddig megszólalt többek között Csigó Péter, Rácz András, Vágó Gábor, Kálmán László, Sarnyai Zsolt és sokan mások (folyamatosan frissülő lista itt ---> ). Most Király Gábor pártfinanszírozásról szóló cikkét közöljük. Továbbra is várjuk a válaszcikkeket írásban a nemzetiminimum@gmail.com címre, vagy videóüzenet formájában a http://alternativelnok.blog.hu/-ra!

A pártfinanszírozási törvény különleges törvény. A többi részterületekkel, részproblémákkal foglalkozik. Minden törvény sért vagy támogat bizonyos érdekeket. A népképviseletben helyet foglalók viszont elvileg lefedik a választópolgárok mindegyikének érdekeit. A parlamenti demokráciákban ezeket az érdekeket pártok testesítik meg. Ők azok a szervezetek, amelyek deklarált célja egyes csoportok, társadalmi rétegek érdekeinek politikai képviselete. Nem határozható meg előre, melyik választópolgárnak melyik szervezet programja felel meg, vagy egy pártot alapító személy, társaság milyen társadalmi érdekeket kíván képviselni, s hány embert fog tudni meggyőzni arról, hogy az ő érdekeit ő fogja hitelesen képviselni. Éppen ezért fontos, hogy a pártfinanszírozási törvény közvetlenül a választóknak feleljen meg.



HEARTFLEDmeaningofhitlersalute.jpgJ.Heartfield (1932): "Milliók állnak mögöttem: Hitler kézlendítésének igazi jelentése" (Kis ember nagy adományokat kér.) Forrás.

Minden szervezet, amely politikai érdekképviseletet vállal, az párt, még ha nem pártnak nevezzük, akkor is. Az a szervezet, amely politikai érdekek képviseletét vállalja fel, de nem indul a választásokon, az csak cserbenhagyja szimpatizánsait. A pártok tehát nem az ördögtől valók, csak tudni kell őket használni. Ahhoz, hogy a választópolgárnak fogása legyen a maga választotta pártján, el kell érni, hogy a párt közvetlenül, egzisztenciálisan is a választó anyagi jóindulatától függjön. A pártfinanszírozási törvénynek figyelemmel kell arra is lenni, hogy egyetlen választó se érezhesse, hogy egy másik párt olyan pénzügyi előnyhöz juthat általa, amely nem az őt preferáló választók anyagi önkéntességén múlik.

Ne feledjük, a párt érdekeket képvisel. Ha a pénzt az Ingatlanpanama Rt. adja a működéséhez, akkor a választók ne csodálkozzanak, ha nem az ő, hanem az ingatlankereskedők és -fejlesztők érdekeit fogja képviselni a párt. A választók ez esetben szükségképpen átvert, megvezetett csoport lesznek.

Első lépésben tehát azt kell meghatározni, kik pénzelhetnek egy pártot. Mivel pedig a pénz nagy úr, azt is definiálni kell, hogyan gátolható meg máshonnan való pénzek beszüremkedése. Választ adni arra is, hogy mire, s hogyan költheti egy párt a pénzét.

Természetesen az alábbiakban nem törvénytervezetet alkotok, csak kitűzök egyes sarokpontokat, amelyek kidolgozásával olyan pártfinanszírozási törvény alkotható, amely biztosítja, hogy a pártoknak a stabil működéshez ne legyen szüksége másnak, mint a választópolgároknak a pénzére. Biztosítja, hogy a választók tudhassák, pártjuk csakis tőlük függ, senki másnak anyagi befolyása nem csorbítja az ő érdekeiket.

1.) Az állampolgárok a befizetett adójuk 1%-át politikai pártok működésének finanszírozására ajánlhatják fel. A választópolgárok ezen nyilatkozatai adatainak rögzítését a pártok jogosultak ellenőrizni. Az ellenőrzés rendszerét úgy kell kidolgozni, hogy a személyes adatok védelme biztosítva legyen. Azon állampolgárok adójának 1%-a, akik e jogukkal nem élnek, a központi költségvetésbe kerül.

2.) A pártok se közvetlenül, se közvetve nem tulajdonolhatnak gazdasági társaságot.

3.) A pártok számára támogatást kizárólag magánszemélyek nyújthatnak. A pártokat minden magánszemélynek joga van évente egyszer, országgyűlési választási évben kétszer, maximum X ezer forintos összeggel támogatni. Ezt a támogatást a személyi jövedelemadó-bevallásban fel kell tüntetni. A támogatás összege csökkenti az adóalapot. Az éves támogatási keret erejéig egy személy több pártot is támogathat.

4.) A pártoknak nyilvánosságra kell hozniuk a támogatók adóazonosító jelét, és az adott támogatás összegét.

5.) Az a párt, amelyik a nem természetes személytől támogatást fogad el, a következő évi 1%-okból nem részesülhet és a következő választásokon nem indulhat. A jogosulatlan támogatás visszautalására a pártnak 30 nap áll rendelkezésre.

6.) A pártok termékvásárlásaik során, szolgáltatások igénybevétele alkalmával kizárólag olyan kedvezményeket kaphatnak, amely kedvezmények mindenki számára elérhetőek.

7.) Az a gazdasági társaság, amely árbevételének több mint 60%-át párttól nyeri, a cégjegyzésből törlésre kerül. Az a párt, amely ilyen gazdasági társaságtól vásárolt terméket vagy szolgáltatást, a következő évi 1%-okból nem részesülhet és a következő választásokon nem indulhat.

8.) Az a párt, amely kormányra kerül vagy kormányzati koalícióban részt vesz, nem tarthat fent semmiféle üzleti kapcsolatot olyan gazdasági társasággal, amellyel az azt megelőző 2 évben üzleti kapcsolata volt. Nem vonatkozik ez a kitétel a piacon monopóliummal rendelkező társaságokra, politikai és kommunikációs tanácsadó, elemző és közvéleménykutató cégekre , valamint a hirdetési felületeket nyújtó szolgáltatásokra.

9.) A pártok nem szedhetnek tagdíjat. Párt számára önkéntes, ingyenes munka csak szerződéssel végezhető. A szerződések nyilvánosak. Az az önkéntes, amelyikről bebizonyosodik, hogy ebbéli tevékenységéért akár a párttól, akár mástól pénzbeni vagy más anyagi előnyt húz, az éves minimálbér kétszeresével büntetendő. Önkéntes munkát nem vállalhat az, aki a tárgyévben olyan munkáltatónak alkalmazásában áll, amelytől a párt terméket vagy szolgáltatást vásárolt.

10.) A pártok költségvetése és gazdálkodása nyilvános, valamennyi szerződésüket, kiadásukat és bevételüket 30 napon belül az interneten mindenki számára elérhetővé kell tenni.

11.) A pártok gazdálkodásának jogszerűségét az Állami Számvevőszék félévente ellenőrzi. Az ellenőrzésről szóló jelentést nyilvánosságra kell hozni.

 

Király Gábor

 

Az új politikai minimumról szóló vitában elhangzó vélemények a szerzők sajátjai. Nem feltétlenül egyeznek a Milla szervezői csapat tagjainak véleményével, és valószínűleg nem vágnak egybe a Milla Facebook csoport majd 100.000 lájkolójának ezerféle véleményével.

57 komment · 1 trackback

Címkék: civilek nem tetszik a rendszer uj szerzodes

A támogatás ára? Inkább a változás támogatása!

2012.01.17. 15:35 uj_szerzodes

A múlt hét elején "A támogatás ára" címmel közöltünk egy vitaindítót arról, hogy mit tartunk a választók és az Orbán rezsimet leváltani készülő pártok közötti megegyezés új minimumának. A vitában eddig megszólalt többek között Csigó Péter, Rácz András, Vágó Gábor, Kálmán László és sokan mások (folyamatosan frissülő lista itt ---> ). Most Sarnyai Zsolt cikkét közöljük. Továbbra is várjuk a válaszcikkeket írásban a nemzetiminimum@gmail.com címre, vagy videóüzenet formájában a http://alternativelnok.blog.hu/-ra!

Az új politikai minimumról szóló vitában elhangzó vélemények a szerzők sajátjai. Nem feltétlenül egyeznek a Milla szervezői csapat tagjainak véleményével, és valószínűleg nem vágnak egybe a Milla Facebook csoport majd 100.000 lájkolójának ezerféle véleményével.

 

Kedves Változtatni Akarók!

Engedjétek meg, hogy néhány megjegyzéssel, ötlettel, gondolattal járuljak hozzá a vitához.

1.     Az ellenzéki kerekasztal ötletét burleszknek tartom. A FIDESZ játssza az MSZMP szerepét, a volt KISZ vezető Gyurcsány legyen most az ellenzéki lázadó Orbán, a volt cenzor Lendvai a sajtószabadság bajnoka, a Jobbik a világnézetileg semleges állam bábája? Szerepcserés abszurd komédiának tökéletes. (vö. Marx, Karl: Louis Bonaparte Brumaire tizennyolcadikájának híres gondolatával (Hegel parafrázis), miszerint a történelem mindig megismétli önmagát először mint tragédia, másodszor mint komédia. Még egyet csavart a történeten Marcuse, amikor hozzáfűzte: néha a komédia sokkal szörnyűbb a tragédiánál)

2.     Nem a politikából ábrándultak ki az emberek, hanem a jelenlegi formájából (parlamentáris avagy képviseleti "demokrácia"). Ahogy már többen megjegyezték a vita során, a rendszert magát szükséges gyökeresen megváltoztatni (ld. 6.-tól)

3.     A pártfinanszírozás megváltoztatásának javaslata üdvös. Beszéljünk, vitázzunk, írjunk róla! (a felvetőtől kérdezem, te mit ajánlasz?)

4.     A közmédia politika függetlensége a róka fogta csuka tipikus esete: ha a vezetőit a kormány vagy a parlament nevezi ki, akkor nem biztosított a tőlük való függetlenség, ha pedig nem, akkor ki? (közpénzből fenntartott de demokratikusan nem ellenőrzött intézmény? Miért kellene, hogy ez tetsszen? )

5.    Az euró bevezetése mellett való elköteleződést nem tartom sem relevánsnak, sem indokoltnak. (lásd pl.: Róna Péter témába-vágó újságcikkeit)

http://www.toonpool.com/cartoons/No%20-%20Yes_76734Forrás: http://www.toonpool.com/cartoons/No%20-%20Yes_76734

 

NEM!

6. Két üzenetünk legyen. Az első egy bátor, határozott, hangos NEM! Már tüntetünk, tiltakoztunk, petíciót gyűjtöttünk, de ez még nem volt elég. Folytatnunk kell. Mondjunk nemet a szegényeket, kiszolgáltatottakat, elesetteket, alacsony jövedelműeket sújtó, megalázó, megszégyenítő, fizikai  létezésükben ellehetetlenítő törvényekre! (embertelen közmunkaprogram, az új Munka Törvénykönyve, igazságtalan adórendszer, áfaemelés, hajléktalanság krimianalizálása, munkanélküli segély idejének rövidítése stb., l. Ferge Zsuzsa írásait) Nemet a felesleges szenvedésre, nemet az afganisztáni magyar katonai részvételre.

7. Mondjunk NEMET a jogállam szétverésére, az Alkotmányt Felcsútmánnyal való helyettesítésére (l. Kolláth György alkotmányjogász vicces ugyanakkor szomorú elemzését az Alaptörvényről), a parlamentarizmus cirkusszá való alakítására (zárószavazás előtt lehet érdemben módosítani a törvényt), az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítésére, a médiatörvényre, a bíróságok, az Ügyészség, az Állami Számvevőszék bekebelezésére, az Köztársasági Elnöki hivatal és ezzel az egész ország tekintélyének és méltóságának rombolására egy bohóccal, nyílt alkotmánysértések (Esztergomban). A sor sajnálatosan még sokáig folytatható.

8. Utasítsuk el a hatalmi gőgöt, arroganciát, cinizmust, háborús retorikát, hogy „aki magyar velünk tart”, az önteltséget, tévedhetetlenséget, naponta változó Igazságokat (az IMF ellenség, barát, ellenség, barát?), azaz a hazugságáradatot, a bűnök és hibák tagadását, a gátlástalan elitizmust, a nemzeti giccset (Alaptörvény asztala, Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata), az „úri” népmegvető Magyarország felmagasztalását, a szellemi műhelyek bezárását, a konzervatív iskolarendszert, a bérmunka primátusát, a hosszú és örömtelen fáradozás kínjait. Ha már József Atilla (szobra) is bűnös, én sem akarok ártatlan lenni.

IGEN!

9. Mondjunk IGENT, nyújtsunk segítő kezet azoknak akik tenni próbálnak! Alakítsunk ki közösségi területeket, ahol találkozni tudunk, akciókat szervezni, játszani, alkotni, visszaadni az egymásba való hitet, véget vetni a reményvesztettségnek, kiábrándultságnak, magánynak, az „ebben az országban minden egyre rosszabb, nem akarom, hogy a gyerekeim itt nőjenek fel, itt nem vár ránk semmi” gondolatok elterjedésének. Foglaljunk el egy teret, béreljünk egy épületet (amilyen a Tűzraktér volt)! Szervezzünk szakköröket, tanuljunk egymástól! Ismerjük meg a mások gondolatait! Alkossunk egy térséget, ahol nem a pénz közvetíti az emberi viszonyokat, kapcsolatokat, hanem azok közvetlenek, örömteliek, barátiak. Szűrjük le az Occupy mozgalom tanulságait! Vegyük észre, közösek az érdekeink: segítsünk a diákoknak és tanároknak tüntetés szervezni az állami férőhelyek csökkentése ellen, majd ők is segítenek ha a hajléktalanokról lesz szó. Tiltakozzunk együtt az oktatás- és egészségügyben dolgozók bérének rendezéséért. Ki kell mondanunk: köszönjük, hogy tanítotok, gyógyítotok bennünket, tudjuk, többet érdemeltek, hát most itt vagyunk és segítünk.

10. Nem a mi dolgunk, hogy a pártok pecsenyéjét sütögessük. Ha indul egy igazán „coolnak” tűnő formáció, hát Istenem, rájuk szavazunk egy „hátha” felkiáltással, de nem mástól várjuk a változást, hanem magunktól, egymástól. Sokan elégedetlenek, de szükségük van egy reménysugárra, egy hógolyóra, amiből lavina lehet. Rá kell ébredünk hogy a végletes, bináris, vagy-vagy gondolkodás ugyanannyira elavult, mint amennyire káros (parlament vagy Molotov-koktél, rabszolgamunka vagy külföld, ha nem Orbán akkor Gyurcsány, ha nem Gyurcsány akkor Orbán, FIDESZ vagy MSZP, megszorítás vagy államcsőd, nemzeti keresztény rovásíró vagy hazátlan bitang kozmopolita, EU/IMF hitel vagy zászlóégetés és irány Ázsia, bal vagy jobb, demokratikus koalíció vagy barbár önkényuralom  stb.). Az értelmesebb tizenévesek már tudják, tertium datur, a világ nem fekete vagy fehér. Tarka. És lehet gyönyörű.

11. Nem az a lehetetlen, hogy minden megváltozik, hanem az, hogy így marad.  A második Orbán kormány emelte a tétet. Megpróbál egymás ellen fordítani bennünket megszorításaival, megfélemlíteni retorikájával. Tartjuk vagy kiszállunk? Össze tud fogni a Szolidaritás, az AVM, a MEBAL, az egyetemi hallgatók, a szakszervezetek stb.? Vagy marad az önsiratás, a kormány kinevetése, a szitkozódás? „Ki épít káromkodásból katedrálist?”

12. Amit a múltban mindannyian megtanultunk és megtapasztaltunk ma is igaz, a sült galamb nem fog a szánkba repülni. A kormányok, a pártok nem oldják meg a problémáinkat. Ez a feladat ránk hárul, de egyedül nem vagyunk képesek változtatni. Egy élhetőbb közösségben, országban akarunk élni, és ennek megteremtését nem hagyhatjuk másra, ez a mi feladatunk. Fel kel ismernünk a hopi indiánok régi bölcsességének aktualitását: Mi vagyunk azok, akikre mindvégig vártunk.

Baráti üdvözlettel,

Sarnyai Zsolt
(a szerző ember)

Utóirat:
„You, you may say
I'm a dreamer, but I'm not the only one
I hope some day you'll join us
And the world will be as one”
 

34 komment · 4 trackback

Címkék: uj szerzodes

Minimumok

2012.01.15. 00:04 uj_szerzodes

A Hét elején "A támogatás ára" címmel közöltünk egy vitaindítót arról, hogy mit tartunk a választók és az Orbán rezsimet leváltani készülő pártok közötti megegyezés új minimumának. A vitában eddig megszólalt többek között Csigó Péter, Rácz András, Vágó Gábor, és sokan mások (folyamatosan frissülő lista itt ---> ). Most Kálmán László nyelvész cikkét közöljük. Továbbra is várjuk a válaszcikkeket írásban a nemzetiminimum@gmail.com címre, vagy videóüzenet formájában a http://alternativelnok.blog.hu/-ra!

Az új politikai minimumról szóló vitában elhangzó vélemények a szerzők sajátjai. Nem feltétlenül egyeznek a Milla szervezői csapat tagjainak véleményével, és valószínűleg nem vágnak egybe a Milla Facebook csoport majd 100.000 lájkolójának ezerféle véleményével.



 

A Milla vitát indított „a demokratikus ellenzéki pártok és a civilek összefogásának feltételeiről”. Bár a vitaindítóban kitűzött célokkal teljesen egyetértek, úgy gondolom, hogy a benne foglalt minimum, az, amiben szerinte konszenzust kellene kialakítani, nagyon kevés, és bár a szervezetek megegyezhetnek benne, az ország lakosságára nem gyakorolna nagy vonzerőt, a tömeges támogatás és helyeslés elnyerésére nem alkalmas.

Hadd kezdjem egy konkrét esettel a közelmúltból. Egy környékbeli kávézó, amelynek a járdán kiülős része is van, azzal a kéréssel fordult az önkormányzathoz, hogy engedélyezzék egy korlát felállítását a kiülős rész és az úttest közé, hogy a gyerekek nehogy véletlenül kiszaladjanak az útra. (Megjegyzem, ugyanebben az utcában egy sarokkal odébb, meg messzebb még egy-két helyen van ilyen korlát.)  A következő választ kapták: „A terrasz közterület, az arra kihelyezett bármilyen korlát rontja az egységes utcaképet. Akinek ez nem tetszik, az kösse magára a gyerekét. És egyébként is, ha ezt megengednénk, akkor legközelebb már a kutyáknak kérnének kutyaházat.”

 

hazmester.png

Forrás: Vágvölgyi B. András:Kolorádó Kid c. filmjének egy kockája.

 

Nos, ebben a piszlicsáré esetben teljes pompájában láthatjuk azt, hogy miből van bőven elegük az állampolgároknak. Abból, hogy az általuk megbízott, az ő ügyeik intézésére felhatalmazott szervezetek házmesterként és háziúrként viselkednek, folyamatosan önkényes szabályokat szabnak a számukra, beleszólnak az életükbe, és emelik az életfeltételeik költségeit, ahelyett, hogy társasházi közös képviselőként működnének, akiknek az összedobott közös költség felelős, a köz javára való elköltése az egyetlen dolguk és joguk, és a megbízatásuk bármikor visszavonható. Elegük van tehát a hatalmaskodásból és az állam meg az önkormányzat maffiaszerű működéséből, elegük van abból, hogy ezek a szervek „vezessenek” ahelyett, hogy végeznék a dolgukat.

Nem idézek további példákat, mert szerintem mindenki érti, miről beszélek. Egy csomó településen a rendszerváltás óta olyan polgármesterek uralkodnak, akik a helyi maffia prominensei vagy képviselői, és mert a kezükben van a környék gazdasági ereje, ráadásul teljesen indokoltan is választják meg őket, hiszen csak tőlük lehet bármit is várni — ha valamelyik ellenlábasukat választják meg, azt úgyis tönkretennék. És ugyanez igaz nagyban az egész végrehajtó hatalomra. Ráadásul a végrehajtó hatalom ebben a szerencsétlen parlamentáris kormányzásban teljesen összefonódik a törvényhozással. Mivel a kormányzatnak nem az a dolga, hogy betartsa a törvényeket (hiszen lényegében ő alkotja őket), a rendszerbe bele van égetve, hogy az állam szolgálat helyett uralkodik fölöttünk.

Mindebből azt a tanulságot szeretném levonni, hogy messze nem elég a pártfinanszírozással és még néhány más (szintén tarthatatlan) rendszerrel kapcsolatban radikális reformokat javasolni. Olyan meggyőző mennyiségű és minőségű változást kell javasolni, ami meggyőzi az embereket arról, hogy itt többé sohase javasolhatják majd senkinek, hogy „kösse magára a gyerekét”, vagy ha mégis, akkor azonnali hatállyal repülnek.

Tehát a radikális változások szükségességébe azt is beleértem, hogy nem személyeket és pártokat kell elzavarni, hanem teljes mechanizmusokat kell átalakítani. Az emberek rég túl vannak azon, hogy egy-egy új szereplőt vagy szervezetet, legyenek azok akármilyen jó fejek, akármilyen karizmatikusak vagy minden gyanún felül állók, elfogadnának. A legvalószínűbb reakciójuk ez lenne: hogy „Na, most ők akarják megszedni magukat, mert eddig félre voltak állítva.” A vitaindító alapgondolatát ezért helyesnek tartom: egy személytelen és sok-sok szervezetből álló széles frontnak kellene megállapodnia egymással bizonyos minimumokban (lásd alább), és senkit sem kellene az előtérbe tolnia. De ez csak a szükséges alapfeltétel, a kérdés kulcsa az, hogy mik azok a minimumok, amelyekben meg kell állapodniuk.

Például az ügynöklisták nyilvánossága olyan részletkérdés, amelynek szimbolikus jelentősége van persze, de egyrészt nem áll az emberek érdeklődésének középpontjában, másrészt nem jelent változást az alapvető mechanizmusokban. Igazán jelentős változás az lenne, ha az állam működésével kapcsolatban lényegében minden nyilvános lenne (nagyon szoros kivételekkel, pl. hadititkok, meg persze az állampolgárok személyes adatai). Egyetlen kormányzati szervnek sincs semmi joga (és oka sem lehet rá), hogy titokban tanácskozzon és titokban készítse elő az intézkedéseit, hogy bármilyen pályázatot ne hozzon nyilvánosságra akár az elbírálása előtt, akár utána, és így tovább. A nyilvánosság nemcsak a demokrácia legfőbb kontrollja, de az emberek bizalmának a záloga is, nem beszélve arról, hogy ha a nyilvánosság a legcsekélyebb mértékben is sérül, azzal arányosan csökken a választások szabad, tiszta, demokratikus volta is. Minél kevesebbet tudok ugyanis a kormányzat működéséről, annál kevésbé áll módomban megítélni, hogy mivel jár, ha legközelebb rájuk vagy ellenük szavazok.

transparency.jpg

Forrás: http://www.adamzyglis.com/images/cartoon271.jpg

A korrupció kizárásának csak egy apró részlete a pártfinanszírozás megreformálása. Persze, egyetértek, a pártoknak ugyanolyan civil szervezeteknek kellene lenniük, mint a többinek. De ennél messzebbre kell menni. A nyilvánosság természetesen eleve gátat szab a korrupciónak, de vannak további hatékony eszközök is. A leghatékonyabb a véletlen szerepének növelése. Ezt az eszközt az athéni demokrácia óta számtalan helyen alkalmazzák a döntések befolyásolásának kizárására. (Például egyes országokban kisorsolják azt, hogy melyik bíró tárgyaljon a bíróságon egy-egy ügyet.) A mindennapi életben számtalan olyan ügy van, amelynek több egyformán jó megoldása van (vagy amelyek messze bonyolultabb annál, mintsem hogy a szakértők egyetlen jó megoldást találhassanak). Az ilyen ügyekben a szakértői elemzést hatalmi döntés helyett követhetné sorsolás. Ezt a módszert közbeszerzési kérdésekben, sőt személyi döntéseknél is nagyon jól lehet alkalmazni, hiszen kevés olyan poszt van, amelynek betöltésére csak egyetlen jelölt alkalmas.

Nem megyek bele egy teljes államreform részleteibe, csak azt akartam érzékeltetni, hogy a politikába vetett bizalom visszanyeréséhez ilyen átfogó változásokra van szükség. A részleteket illetően valóban csak a minimumban kell megegyezni. De nem tetszik a „nemzeti minimum” kifejezés sem. Többek között azért, mert a „nemzeti” szóhoz ide nem illő asszociációk társulnak: a magyar szóhasználatban a nemzet kulturális közösséget jelent, szemben az állampolgárok közösségével, amely politikai közösség. Aztán meg azért, mert nem egy minimum van, hanem legalább négy (ezekről kicsit részletesebben írok itt). Az első a liberális minimum: ide tartozik az, hogy a minőséget (az állami szférában is) csak az objektív mérőszámokban folytatott verseny garantálja, hogy önkényeskedés és beavatkozások helyett az ösztönzéseknek és az jogilag megállapított automatizmusoknak kell a rendszereket szabályozniuk. A második a baloldali minimum: ez előírja, hogy az államnak gondoskodnia kell a társadalmi szolidaritás intézményeiről, az önhibájukon kívül leszakadók támogatásáról, és így tovább. Aztán jön a jobboldali minimum: a magántulajdon szentsége, a hagyományok tisztelete. Végül a nemzeti minimum: a kulturális közösség életben tartása, erősítése. E négy minimum együttes elfogadása alapfeltétel lenne mindenki számára, aki közszereplést kíván vállalni.

De az állampolgárok számára talán legjobban megfogható, és egyben nagyon fontos változtatásra a felelős személyekkel kapcsolatban lenne szükség. Igaz, hogy az emberek hajlamosak egy-egy „vezetőben” bízni, tőle várni a nagy durranást — ez nem más, mint archaikus reflex, de a társadalmi változások meglehetősen idejétmúlttá tették. És furcsa módon ezzel az atavisztikus hozzáállással párhuzamosan megfigyelhetjük a vele ellenkező tendenciát is, a vezetőkbe vetett bizalom teljes megrendülését. Úgy látom, hogy lassan megérik a helyzet arra, hogy a mechanizmusok megváltoztatásával, a rendszerből fakadóan csökkenjen a döntések lebonyolításáért felelős személyek jelentősége.

Ezért nem találom szerencsésnek, hogy a Milla bevetette az „alternatív köztársasági elnök” ötletét. Nem szabadna kiszolgálni a közönség igényét a szimbolikus figurákra. Inkább az ellenkezőjét kellene tenni, meggyőzni őket arról, hogy lehetséges úgy intézni az ország gondjait, hogy konkrét emberek nevét akár ne is kelljen megjegyeznünk. Ehhez az kell, hogy „döntéshozók” és „vezetők” helyett sokkal inkább lebonyolítókban gondolkodjunk. Amihez viszont az kell, hogy a „hatalom” csúcsain állóknak ne legyen más szerepük, mint lebonyolítani az előre meghatározott játékszabályok szerint folyó játékokat. (A játékszabályokat a törvényhozásnak kell felállítania, amelynek ezek szerint a mindenkori végrehajtó „hatalomtól” függetlenül működő képviselőtestületnek kell lenniük.) A végrehajtó „hatalomnak” igazából csak akkor kell önálló döntést hoznia, ha a külső körülményekben lényeges változás áll be — ez azonban az állam működésében csak esetlegesen szokott bekövetkezni, és ezekre az esetekre amúgy is viszonylag független, csak a törvényhozás által ellenőrzött intézményeket szoktak fenntartani az államok: honvédség, jegybank stb.

És persze ilyen esetekben néha van helye a „közvetlen demokrácia” alkalmazásának is, például az önkormányzatok nyugodtan a lakosságra bízhatják az olyan alkuk megtárgyalását, mint amilyen „az utcakép egységességének” és a gyerekvédő korlátoknak a dilemmája. (Nem a népszavazás az egyetlen módja ennek, vannak az alkukötésnek finomabb eszközei is, amelyek kevésbé hátrányosak a kisebbségi vélemények számára.) Annyi bizonyos, hogy ha az önkormányzat vagy a kormányzat dönt, ahelyett, hogy az alkufolyamat lebonyolításában közreműködne, az mindig rosszul sül el.

 

Kálmán László, nyelvész

 

26 komment · 3 trackback

Címkék: uj szerzodes

Nincs demokratikus ellenzék

2012.01.09. 21:04 uj_szerzodes

Tegnap  "A támogatás ára" címmel közöltünk egy vitaindítót arról, hogy mit tartunk a választók és az Orbán rezsimet leváltani készülő pártok közötti megegyezés új minimumának. Ezúttal Csigó Péter szociológus válaszát közöljük. Továbbra is várjuk a válaszcikkeket írásban a nemzetiminimum@gmail.com címre, vagy videóüzenet formájában a http://alternativelnok.blog.hu/-ra!

Az új politikai minimumról szóló vitában elhangzó vélemények a szerzők sajátjai. Nem feltétlenül egyeznek a Milla szervezői csapat tagjainak véleményével, és valószínűleg nem vágnak egybe a Milla Facebook csoport majd 100.000 lájkolójának ezerféle véleményével.

 

Forrás: http://www.toonpool.com/cartoons/politika_57426Kétség sem férhet hozzá, hogy január 2-a, az előző két hét történéseit megkoronázó (majdnem) össz-ellenzéki tüntetés napja, fordulópontot jelent a Fidesz-rezsimmel szembeni politikai ellenállás történetében. E fordulópont jelentőségével ma minden rendszerellenes erő tisztában van. Székely Tamás, a tüntetést szervező Magyar Szolidaritás Mozgalom társelnöke, a demokratikus erők „választási nagykoalíciójáról”, és az „ellenzéki kerekasztal” újraszervezéséről beszél. Mesterházy Attila a tüntetés napján felhívásban jelenti be, hogy a „demokratikus ellenzék parlamenti és parlamenten kívüli pártjai, civil szervezetekkel együtt tüntetnek az Operaház előtt az elmúlt másfél év hatalmi tobzódása ellen.” A tüntetésen részt vevő Gyurcsány Ferenc televíziós interjúkban hozza a közvélemény tudomására, hogy a megmozdulás egy kulcsfontosságú lépést jelent a demokratikus ellenzék megalakítása felé. Schiffer András a tüntetés után, egy napilap szerint, „még a Gyurcsány-párttal való együttműködést sem zárta ki”, és kijelenti, hogy „az 'orbáni rezsim vadhajtásainak' visszanyesése érdekében mielőbb meg kell kezdeni a tárgyalásokat az MSZP és az LMP között a megegyezés minimumairól”. Az új, demokratikus ellenzéki minimum kiépítéséhez, az érintett szereplők nagy részének meggyőződése szerint, félre kell tenni az eddigi ellentéteket, hogy megvethessék az új demokratikus konszenzus alapjait. Ehhez, ahogy a volt szocialista kormány főtanácsadója, Gréczy Zsolt fogalmaz, Székely Tamással egyetértésben: „az LMP-nek abba kell hagynia a technikai koalíció emlegetését és a közös javaslatokat a Jobbikkal, továbbá a gyurcsányozást”. Jól érzékelhetően ez az új közmegegyezés formálta Tamás Gáspár Miklós december 31-i beszédét is, amelyben a majdani Negyedik Köztársaság kontúrjait a '89-es demokratikus ellenzéki alapokra (vissza)helyezkedve rajzolta meg.

            Vannak helyzetek, s ez a mostani talán ilyen, mikor mintha minden láthatatlan erő azon dolgozna, hogy egy politikai közösség tagjai alapjaiban értsék félre élethelyzetüket. Éppen ezért ki kell mondanunk: a szellem, a '89-es demokratikus ellenzék és az ellenzéki kerekasztal szelleme, amelyet ma politikusok és civilek közösen idéznek meg: egy kísértet. Egy hallucináció, ábrándkép, amelyet követve beleképzelhetjük magunkat a demokratikus köztársaság megalkotásának hősies történetébe. Ábránd vagy sem, kérdezhetnék most sokan, de mégis: miért fosztanánk meg magunkat legalább a reménytől? Miért ne kínálhatna a sors egy új, egy második lehetőséget arra, hogy közösen, ellentéteinket félretéve, kidolgozzuk azon konszenzuálisan elfogadott demokratikus kereteket, melyek között életünk dolgait bonyolítani kívánjuk? Azért, mert a politikában, ahogy az életben, csak új lehetőségek adódnak, és nem második lehetőségek. Ha a történelem ismétli is önmagát, ezt legtöbbször, ahogy régről sejtjük, bohózat formájában teszi. Ha 2012 január 2-a fordulatot jelentett a Fidesz-ellenzék történetében, ez azért van így, mert e ponton fordulhat a rendszerrel szembeni civil ellenállás története bohózattá.

            A „demokratikus ellenzék újjáalakításáról” szóló bohózat forgatókönyve készen várja, hogy eljátsszák. Az első felvonásban, 2012 tavaszán, a szereplők kidolgozzák a demokratikus minimumot, a Negyedik Köztársaság konszenzuális alapját. Minden demokratikus ellenzéki párt és civil szervezet aláírásával kötelezi magát az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartására, a pártfinanszírozás nyilvános ellenőrzésének megteremtésére, a leszakadó szegények integrálására a társadalmi közösségbe, a plurális médiarendszer garanciális feltételeinek kidolgozására, és így tovább. A második felvonásban – a bohózat legszórakoztatóbb részében – a fenti demokratikus minimumot rögzítő szándéknyilatkozatot egy új társadalmi szerződés formájában írják majd alá az ellenzéki politikusok és a demokrácia iránt elkötelezett állampolgárok. A roadshow főbb eseményei DEMOKRATIKUS ELLENZÉK tacepaok alatt, Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc celebrálásával zajlanak majd. Felejthetetlen kép lesz, biztosan. Végül, a szomorújátékba forduló harmadik felvonásban, a demokratikus ellenzék közösen állított képviselőjelöltjei rendre elbuknak, mivel egy töredékét lesznek csak képesek megszerezni a szavazóképes társadalom egyharmadát kitevő, a választójogával élni kívánó, de preferenciáiban és részvételében bizonytalan tömegnek.

             Ne felejtsük el, eddig sem  az MSZP, sem a DK, sem az LMP nem volt képes profitálni abból, hogy majd kétmillió szavazó otthagyta a Fideszt másfél év alatt. Ha most az LMP együttműködésre lépne a parlamenti ellenzék baloldali pártjaival, egyikük sem kerülne közelebb egy lépéssel sem a 2014-es választási sikerhez.  Ráadásul az LMP hirtelen összebútorozása az MSZP-vel és a DK-val ellentmondana annak a kiváló politikai érzékről tanúskodó döntésnek is, amellyel a párt nemrég kilépett a parlamenti politizálás keretei közül. A következő két év során az LMP-nek ezt az irányt kellene követnie: civil társadalmi szervezetekkel, és nem politikai pártokkal kellene együttműködésre lépnie. Ha az LMP 2012-ben és 2013-ban a Fideszt leváltó politikai koalíciókban gondolkodik, könnyen veszélybe sodorhatja mindazt, amit a bontakozó civil ellenállás ma ígérhet. A jelen legnagyobb ígérete nem az, hogy most „megfogható” a Fidesz, hanem ennél sokkal több: hogy a magyar civil társadalom szereplői együttesen fogalmazhatják meg követeléseiket az elmúlt húsz évben bebetonozódott politikai elittel szemben, s e követelések mentén civil programot és (a mai LMP súlyát messze meghaladó) civil politikai képviseletet építhetnek ki. 2012 és 2013 kulcsszava tehát a civil együttműködés, nem pedig a demokratikus ellenzék.

            Közhely – emellett a kortárs társadalomtudomány egyik legizgalmasabb témája – hogy a szavaknak hatalmas erejük van: minél többször használjuk a „demokratikus ellenzék” kifejezést, annál nagyobb eséllyel hisszük el, hogy az valóban létezik. Annál nagyobb eséllyel hisszük el, hogy a Negyedik Köztársaság demokratikus minimumfeltételeinek kidolgozásában most, 2012 tavaszán, azokkal kell együttműködnünk, akik e minimumfeltételeket minden önkorlátozás nélkül gyalázták meg a rendelkezésükre álló két kormányzati ciklus alatt. Minél többször hivatkozunk a demokratikus ellenzékre, annál könnyebben söprünk félre minden ellenvetést mint primitív „elmútnyócévezést”. Ez pedig hatalmas baj lenne. Ha a civil szervezetek – az LMP, a Milla, a Szolidaritás, a Hallgatói Hálózat, és mások – nem látják be, hogy a „demokratikus ellenzék” szocialista utódpártjai ma (még) nem demokratikus pártok, és ha azelőtt kívánnak ellenzéki kerekasztalt alakítani, hogy maguk (egyenként vagy közösen) képesek lennének előállni egy kidolgozott, elveiben és megvalósítási tervében koherens programmal, könnyen az MSZP és a DK politikai ellentámadásának mellékszereplőivé silányíthatják magukat.

 Forrás: http://www.demotivalo.net/view/68530/politika

A civil szervezetek talán akkor teszik a legjobban, ha a demokratikus ellenzék és az ellenzéki kerekasztal fogalmait a szájukra sem veszik. Ma nem az ellenzéki koalíciózás idejét éljük, hanem a programépítését. Ennek lehetőségét csírájában fojthatja el a demokratikus ellenzéki összefogás hamis gondolata, mégpedig két okból. Egyrészt azért, mert hamisan sugallja, hogy a demokratikus ellenzék 2014-ben győzhet – ez a koalíció, ha győz is, a szocialista utódpártok jelenléte miatt nem lesz „demokratikus”. Másrészt pedig azért, mert lehetetlenné tesz egy, a programalkotás szempontjából alapvető különbségtételt: a Fidesz-ellenes koalíció és az establishment-ellenes demokratikus civil összefogás közt. A demokratikus civil mozgalomnak ma nem egy, hanem két programot kell megalkotnia, amelyekben lerakhatja a két fentebbi – egymással össze nem mosható – politikai összefogás alapjait. A következőkben e két program kidolgozásának feladatára térnék ki röviden.

            Az első az LMP által felvetett „technikai koalíció” programja, amelyet, Gréczy javaslatával szemben, nem elfelejteni kell, hanem részletekbe menően kidolgozni. Az eredeti gondolatkísérlet arra mutatott rá, hogy az összes ellenzéki párt „technikai” koalíciója leválthatja a Fideszt. Természetesen a Jobbik részvétele egy ilyen koalícióban mind morális, mind stratégiai okokból erősen megkérdőjelezhető lenne. Ennek ellenére sem szabadna elfelednünk azt a gondolatot, hogy a Fidesz-ellenes politikai koalíciónak 2014-ben nem feltétlenül kell egy 4 éves kormányzati ciklusra készülnie, még akkor sem, ha csak civil és baloldali pártokból áll. A technikai koalíció gondolatát alkalmazhatjuk az MSZP, a DK, az LMP és más civil pártok majdani együttműködésére is. Könnyen elképzelhető például, hogy az LMP-s szavazók, és kiváltképp a mai bizonytalan szavazók, nem szavaznának egy 4 évre szóló koalícióra, ha abban Gyurcsány is részt vesz, de kiegyeznének a volt miniszterelnök jelenlétével egy „technikai” koalícióban, tudván, hogy a néhány hónappal később megtartandó új választásokon a pártok már külön listákon, külön jelöltekkel indulnak. Nem életképtelen tehát a gondolat, hogy a Fidesz utáni első Országgyűlés működését korlátozhatná az Orbán-féle kisiklás korrekciójára:  a politikai versenyt kiiktató szabályok eltörlésére , a bebetonozott pártkatonák eltávolítására az állami intézményekből, a sajtószabadság kereteinek biztosítására, minden olyan törvény eltörlésére, amely a jövőbeni kormányokat megbénítja és így korlátozza a jövő népszuverenitását a jelen – hol van már ez az állítólagos jelen! - népszuverenitásának nevében.

            A demokratikus civil mozgalom katalizátorává válhat e negatív koalíciónak, s ennek egyetlen lehetséges útja, hogy a civilek kidolgozzák és nyilvánosságra hozzák azokat a törvényeket, amelyekkel a „technikai koalíció” által alkotott kormány a jövőben érvényteleníteni fogja a Fidesz Harmadik Köztársaságot felszámoló intézkedéseit. A technikai koalíció nem megvalósíthatatlan, ha az összes, a koalícós kormány által meghozandó törvény nyilvánosságot kap a választások előtt – köztük a parlament önfeloszlatásáról és idő előtti választások kiírásáról szóló törvény is. Nyilvános törvényjavaslatokra van szükség, és a felmerülő rengeteg jogi és politikai probléma megoldására vonatkozó javaslatokra. Hogyan lehet eltörölni egy törvényt anélkül, hogy újat állítanánk a helyébe? Térjünk vissza a törvény elődjéhez? Helyezzük paritásos kontroll alá a „felszabadított” állami intézményeket a következő kormány megalakulásáig? Találhatók-e semleges, a technikai koalíció gondolata mellett elkötelezett egyéni képviselőjelöltek? Vagy a résztvevő pártok politikusai rotálódjanak körzetenként? Mi garantálja (a felek kölcsönös utálatán kívül, ami persze lehet hogy elég), hogy az előre nyilvánosságra hozott törvényeken kívül semmi mást nem fogad el a „technikai” országgyűlés? E kérdésekre a demokratikus civil mozgalomnak koherens válaszokkal kell rendelkeznie – amelyek nyilvánosak és az előzetes negatív törvényhozási folyamat során megvitathatók. Ma a demokratikus civil mozgalom alapvető érdeke, hogy a technikai koalíció törvényalkotását mintegy előre lemodellezze, nyilvánossá tegye, megvitassa az érdekelt partnerekkel és a közvéleménnyel – és a lehető legkésőbbi időpontig kitolja a választásokon induló politikai szereplők csatlakozásának lehetőségét.

            A programalkotás másik, a fentitől elkülönített ágának azzal kell foglalkoznia, hogy egy szabad választásokat és demokratikus politizálást lehetővé tevő – jelenleg nem létező – rendszerben a civil mozgalomból kinövő politikai pártok milyen programot képviselnének. E civil program, lényege szerint, csakis az establishmenttel, a pártok körüli gazdasági oligarchiával, a látszólag demokratikus színfalak mögött zajló botránnyal, és különösen a 2000 óta tartó „zavaros időkkel” szemben fogalmazhatja meg magát. E civil megközelítés is elveti a demokratikus ellenzék népfrontos gondolatát – ehelyett az MSZP-SZDSZ és a Fidesz-KDNP kormányok közti azonosságot, folytonosságot hangsúlyozza. S valóban: megannyi társadalmi mező sorolható fel, a média vagy a monetáris politika ellenőrzésén át az erőszakszervezetek politikai használatáig, a kormányzati hatalomkoncentrációig, a populista látványpolitizálásig vagy a segélyért munka programig, ahol a 2/3-os Fidesz-hatalom szinte csak learatta a korábbi kormányok idején elvetett magvak termését. A fideszes-szocialista establishment általános elutasítása azonban értelmetlen, ha nincs felkínálható civil alternatíva. Ez az alternatíva már nem az Orbán-kormány által felfüggesztett demokráciáról kell, hogy szóljon, hanem egy működő demokráciában felteendő alapvető kérdésekről: munkavállalói jogokról, a hazai kis- és középvállalkozások helyzetéről, a szegénységben élők sorsáról, az oligarchia és a korrupció felszámolásáról, a globális piacon való versenyképességünkről, ennek oktatási, egészségügyi és humán tőke feltételeiről, a nemzeti szuverenitásról, egyszóval, a minden tagot egyenértékű állampolgárként elismerő politikai közösség újrateremtéséről, vagyis : a Negyedik Köztársaságról, és annak helyéről a kapitalista demokráciák globális versenyében.

 

Forrás: Tumbleren találtam.A demokratikus civil alternatíva megfogalmazásához nem ellenzéki kerekasztalra, hanem civil kerekasztalra van szükség. Megengedhetetlen, hogy egyes civil szerveződések ma úgy utasítják el a parlamenti politika egészét, hogy eközben az Országgyűlésben mégiscsak ott ül (ült) egy civil politikai párt. Érthetetlen az is, hogy az LMP a saját, létező programját miért nem vitte még ki megvitatásra a civil társadalom megmozduló szervezeteihez. Ma az alapkérdések megvitatása lenne a civilek dolga, akiknek programokat kell építeniük, nem pedig politikai szövetségeket és kényszerpályákat. Nemcsak azért, mert a civil program ma még inkoherens és kontúrtalan, hanem azért is, mert a szocialista utódpártoknál még a szándék sem látszik arra, hogy egy valóban demokratikus alternatívát dolgozzanak ki. Tényleg, mitől lennének a mai MSZP vagy a DK „demokratikus” pártok? Átláthatóvá tette-e 2010-ben (az akkor még egységes) MSZP működésének és kampányának finanszírozását? Mi mutat arra, hogy e pártok szembe tudnának fordulni a velük egybefonódott, drága állami beruházásokból élő gazdasági oligarchiával? Van-e bármi esélye annak, hogy hatalomra kerülésük esetén a közpénzekből az orvosok teljesítményarányos fizetését, a tanárok állandó továbbképzését, az iskolák felszerelését, a társadalom alatt élő egymillió ember integrációját fogják finanszírozni, és nem a piaci ár kétszeresébe vagy sokszorosába kerülő autópályákat, metrót, PPP-projekteket és díszkövezett főtereket? Az MSZP és a DK egy percig sem gondolhatja, hogy a civil szereplők többsége el fog tekinteni attól, hogy válaszoljanak az ehhez hasonló, igen kényelmetlen kérdésekre. Ha a civil oldalon a következő két évnek a programépítésről kellene szólnia, a szocialista utódpártok tölthetnék ezt az időszakot a – még el sem kezdett – önvizsgálattal, önbírálattal, fiatalítással, megújulással. (Ezt a lehetőséget, ahogy arra TGM utalt, a Fidesz is meg fogja majd kapni.)

            A politikai összefogás 2014, és nem 2012 kérdése. Ki tudja, mi történik még addig egy olyan országban, ahol hetente íródik felül minden játékszabály? Lehet, hogy az MSZP és a DK kettesben, a civilek és a Jobbik nélkül is képesek lesznek leváltani a Fideszt. Lehet, hogy az LMP, vagy egy új civil párt, vagy a civil összefogás válik majd a vezető ellenzéki erővé. Lehet, hogy csak egy technikai koalíció győzhet, és sajnos az is lehet, hogy nem lehet demokratikus úton leváltani a Fideszt. Ne feledkezzünk el arról, hogy a regnáló rezsim a hatalom megtartása érdekében önkorlátozás nélkül teszi majd meg a lehető legsötétebb és leggonoszabb lépéseket is. Az utolsó pillanatban is átírhatják a választási törvényt, a jelenlegi törvényre alapuló ellenzéki stratégiákat megbénítandó. Álbaloldali, álellenzéki jelöltek tömegét indíthatják egyéni körzetekben, hogy széttördeljék az ellenzéki szavazótábort. Koalícióra léphetnek a Jobbikkal, amelynek választási programját mára lényegében megvalósították. Ha a Fidesz ebben sikerrel jár, Magyarország egyetlen esélye a túlélésre a kormányt mindennek ellenére is féken tartani bíró, autonóm civil társadalom lesz – ezt pedig nem szabad kockára tenni elhamarkodott politikai koalíciókkal.

            Ma, amikor egyetlen lépés választ el minket attól, hogy a kormány létrehozza a cigány kényszermunkatáborok országos hálózatát, amikor egy lépésre vagyunk az államcsődtől, amikor az Európai Unión belüli teljes politikai elszigetelődésünk már ténykérdés, a demokratikus civil társadalom a Negyedik Köztársaság legfőbb letéteményese, és a mai helyzetben nem köthet politikai koalíciót az ország korábbi tönkretevőivel a mostaniakkal szemben. Ma, 2012-ben, civil ellenzékre, civil kerekasztalra, civil programra, civil összefogásra van szükség: arra, hogy civil szervezetek tucatjai együtt dolgozzák ki a magyar civil társadalom politikai képviseletének alapjait. A demokratikus ellenzék ideája pedig kerüljön oda, ahova való, közös történelmi emlékezetünk üresen kongó panteonjába.

 

Csigó Péter

szociológus

 

 

 

 

54 komment · 7 trackback

Címkék: felhívás milla civilek uj szerzodes

A támogatás ára - a demokratikus ellenzéki pártok és a civilek összefogásának feltételeiről

2012.01.09. 09:14 uj_szerzodes

Jelen cikkünket vitaindítónak szánjuk. Az elkövetkező napokban közölni fogjuk a válaszcikkeket, és mindenkit arra bíztatunk, hogy vegyen részt az új szerződés tartalmáról szóló vitában. Aki cikket írna, várjuk a nemzetiminimum@gmail.com címre. Aki a videó formátumot szereti jobban, annak hozzászólását várjuk az Alternatív Köztársasági Elnök kampányban.

 
 

Az elmúlt napok, hetek egyre növekvő elégedetlensége, a január 2-i tüntetés alkalmából összeállt pártok és civilek, az utóbbi időben felbukkant új pártok és mozgalmak kapcsán folyamatosak a találgatások, hogy hogyan lehet megszilárdítani az operaházi tüntetés során időlegesen összeállt koalíciót. Egyesek már egy új ellenzéki kerekasztalról beszélnek, amely egy demokratikus keretek között zajló választáson képes lesz, akár kétharmaddal is, leváltani a rogyadozó Orbán-kormányt.

Hiba lenne azonban összemosni a budapesti tüntetéseken tízezrével megjelenő elégedetleneket a Fidesz ellenzékét alkotó pártok potenciális szavazóival. Van egy gyanúnk, hogy azok közül, akik most az Orbán-kormánnyal elégedetlenek, sokan korábban a baloldali kormánnyal voltak ugyanilyen elégedetlenek, és az az elégedetlenség fordult most Orbán-ellenességbe, ami korábban megszerezte neki (aktív szavazatokkal vagy szimpla passzivitással) a kétharmadot. A mostani elégedetlenség ezek szerint nem csupán az Orbán-kormánynak, hanem immár a teljes politikai elitnek szól, a civil ellenzék nem Orbán ellenzéke, hanem a magyar politikai elit ellen van. Ezt támasztja alá a pártot választani nem tudók (vagy inkább nem akarók) elképesztően magas aránya is.

Ezek az emberek nem fognak automatikusan szavazókká válni, csak azért, mert egyre több politikai formáció jelenik meg a küzdőtéren. Ezek az emberek nem fogják felülírni a politikával szembeni ellenérzéseiket, csak azért, mert létező (és sok esetben már elhasználódott) pártok összefognak egymással és a civilekkel. Az is valószínű, hogy ezek az emberek nem lesznek hajlandók az MSZP-t vagy Gyurcsányt megtűrni egy ellenzéki koalícióban, csak azért, hogy Orbán leváltható legyen. De a hazai politikai rendszert érintő radikális változások nélkül az ártatlanságukat még el nem vesztett új formációk is hiába szállnak ringbe a szavazatokért, hiszen a most tapasztalható, az elmúlt két évtized csalódásainak köszönhető kiábrándultság minden párttal, minden magát politikusként definiáló személlyel szemben kézzel fogható.

Az egyre zajosabb állampolgári, választói elégedetlenséget már régen nem lehet a kisebbik rossz alternatívájával megszólítani.

forrras: http://christopherburg.com/2011/10/10/social-contract/Természetesen magunk sem gondoljuk, hogy ki lehet hagyni a pártokat, a professzionális politikusokat a politikából. Sőt. Épp ezért az a kulcskérdés, hogy mivel, hogyan lehet újra felépíteni a választók képviseleti demokráciába vetett bizalmát. E probléma megoldására tennénk a magunk részéről javaslatot.

 

Új szerződés


A professzionális politikai rétegnek új szerződést kell kötnie a választókkal. Rossz hír, de sajnos nem elég, ha ebben a szerződésben a demokratikus minimum mindenki által unalomig ismételt tételei szerepelnek. Nem elég a sajtószabadság melletti elköteleződés, nem elég a perifériára szorultak iránt tevőleges szolidaritás, nem elég az emberi jogok elismerése és védelme, nem elég a demokratikus jogállam konkrétumai melletti kiállás.

Ezek természetesen kötelező elemek, de mellettük szerepelniük kell azoknak a vállalásoknak is, amelyek a magyar politika szisztematikus torzulásait eredményező problémákat fogják orvosolni, így:

-          az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala: az a párt, amelyik nem kötelezi el magát az ügynöklisták nyilvánosságra hozása mellett, a jelenlegi korrupt, zsarolható politikusokat kitermelő rendszert tartja fenn. Az első lépés a saját párton belüli, ismert ügynökmúlttal rendelkező személyek nevének önkéntes nyilvánosságra hozatala. A választóknak tudniuk kell, zsarolhatók-e a választott képviselőik.

 -          a pártfinanszírozás rendszerének átalakítása: Lessigtől az LMP-ig sokan sokféle elképzelést fogalmaztak meg a pénzoligarchia politikai befolyásának mérséklésére, kiküszöbölésére. Annak a pártnak, amelyik részévé szeretne válni egy Fideszt sikerrel leváltó demokratikus koalíciónak, vállalnia kell a transzparens kampány- és pártfinanszírozás bevezetését, a csatlakozás pillanatától.

 -          a közmédia anyagi és politikai függetlenségének biztosítása.

 -          egyértelmű elköteleződés az Európai Unió pénzének bevezetése; az EU politikai, gazdasági intézményeinek tiszteletben tartása mellett.

 

A pártfinanszírozás és az ügynökökkel kapcsolatos elvárások azonnali és konkrét intézkedéseket kívánnak meg. Ennek az az oka, hogy csak így látjuk megakadályozhatónak a pillanatnyi politikai haszon reményében tett ígéretek jövőbeni elszabotálását.

Véleményünk szerint enélkül a „minimum+” feltételeket tartalmazó új szerződés nélkül nincs új ellenzéki kerekasztal, nincs új koalíció ellenzéki pártok között, nem lehet összefogás civilek és pártok között, mert nem lesz - mint ahogy most sincs - elég választó, aki ezeket a kezdeményezéseket parlamenti többség formájában hajlandó lenne legitimálni.

A fenti lista minden bizonnyal hiányos, és ami benne van, az sincs elég pontosan definiálva. De most van itt az idő arra, hogy ezeket a feltételeket kialakítsuk. Ehhez keressük a partnereket. Nem a pártok és pártok, pártok és civilek összefogásnak van most kényszere, hanem nekünk civileknek kell a politikai osztállyal szemben támasztott elvárásainkban megállapodni.

A Milla talán az egyetlen olyan, politikailag aktív civil szerveződés, amelyik már az elején egyértelművé tette, hogy nem törekszik semmiféle, állam által megtestesített hatalom megszerzésére.  Ezért figyelmeztetjük azokat, akiknek viszont épp ez a szándékuk: úgy, ahogy eddig, nem fog menni. A másik démonizálásának, az ezek sem elfogadhatók igazán, de mégiscsak a kisebbik rosszat jelentik” kényszerének vége van. Az utcán kiabálók számára a kisebbik rossz már régen nem elég jó.

134 komment · 13 trackback

Címkék: felhívás milla civilek uj szerzodes