A múlt hét elején "A támogatás ára" címmel közöltünk egy vitaindítót arról, hogy mit tartunk a választók és az Orbán rezsimet leváltani készülő pártok közötti megegyezés új minimumának. A vitában eddig megszólalt többek között Csigó Péter, Rácz András, Vágó Gábor, Kálmán László és sokan mások (folyamatosan frissülő lista itt ---> ). Most Sarnyai Zsolt cikkét közöljük. Továbbra is várjuk a válaszcikkeket írásban a nemzetiminimum@gmail.com címre, vagy videóüzenet formájában a http://alternativelnok.blog.hu/-ra!

Az új politikai minimumról szóló vitában elhangzó vélemények a szerzők sajátjai. Nem feltétlenül egyeznek a Milla szervezői csapat tagjainak véleményével, és valószínűleg nem vágnak egybe a Milla Facebook csoport majd 100.000 lájkolójának ezerféle véleményével.

Kedves Változtatni Akarók!

Engedjétek meg, hogy néhány megjegyzéssel, ötlettel, gondolattal járuljak hozzá a vitához.

1.     Az ellenzéki kerekasztal ötletét burleszknek tartom. A FIDESZ játssza az MSZMP szerepét, a volt KISZ vezető Gyurcsány legyen most az ellenzéki lázadó Orbán, a volt cenzor Lendvai a sajtószabadság bajnoka, a Jobbik a világnézetileg semleges állam bábája? Szerepcserés abszurd komédiának tökéletes. (vö. Marx, Karl: Louis Bonaparte Brumaire tizennyolcadikájának híres gondolatával (Hegel parafrázis), miszerint a történelem mindig megismétli önmagát először mint tragédia, másodszor mint komédia. Még egyet csavart a történeten Marcuse, amikor hozzáfűzte: néha a komédia sokkal szörnyűbb a tragédiánál)

2.     Nem a politikából ábrándultak ki az emberek, hanem a jelenlegi formájából (parlamentáris avagy képviseleti "demokrácia"). Ahogy már többen megjegyezték a vita során, a rendszert magát szükséges gyökeresen megváltoztatni (ld. 6.-tól)

3.     A pártfinanszírozás megváltoztatásának javaslata üdvös. Beszéljünk, vitázzunk, írjunk róla! (a felvetőtől kérdezem, te mit ajánlasz?)

4.     A közmédia politika függetlensége a róka fogta csuka tipikus esete: ha a vezetőit a kormány vagy a parlament nevezi ki, akkor nem biztosított a tőlük való függetlenség, ha pedig nem, akkor ki? (közpénzből fenntartott de demokratikusan nem ellenőrzött intézmény? Miért kellene, hogy ez tetsszen? )

5.    Az euró bevezetése mellett való elköteleződést nem tartom sem relevánsnak, sem indokoltnak. (lásd pl.: Róna Péter témába-vágó újságcikkeit)

Forrás: http://www.toonpool.com/cartoons/No%20-%20Yes_76734

NEM!

6. Két üzenetünk legyen. Az első egy bátor, határozott, hangos NEM! Már tüntetünk, tiltakoztunk, petíciót gyűjtöttünk, de ez még nem volt elég. Folytatnunk kell. Mondjunk nemet a szegényeket, kiszolgáltatottakat, elesetteket, alacsony jövedelműeket sújtó, megalázó, megszégyenítő, fizikai  létezésükben ellehetetlenítő törvényekre! (embertelen közmunkaprogram, az új Munka Törvénykönyve, igazságtalan adórendszer, áfaemelés, hajléktalanság krimianalizálása, munkanélküli segély idejének rövidítése stb., l. Ferge Zsuzsa írásait) Nemet a felesleges szenvedésre, nemet az afganisztáni magyar katonai részvételre.

7. Mondjunk NEMET a jogállam szétverésére, az Alkotmányt Felcsútmánnyal való helyettesítésére (l. Kolláth György alkotmányjogász vicces ugyanakkor szomorú elemzését az Alaptörvényről), a parlamentarizmus cirkusszá való alakítására (zárószavazás előtt lehet érdemben módosítani a törvényt), az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítésére, a médiatörvényre, a bíróságok, az Ügyészség, az Állami Számvevőszék bekebelezésére, az Köztársasági Elnöki hivatal és ezzel az egész ország tekintélyének és méltóságának rombolására egy bohóccal, nyílt alkotmánysértések (Esztergomban). A sor sajnálatosan még sokáig folytatható.

8. Utasítsuk el a hatalmi gőgöt, arroganciát, cinizmust, háborús retorikát, hogy „aki magyar velünk tart”, az önteltséget, tévedhetetlenséget, naponta változó Igazságokat (az IMF ellenség, barát, ellenség, barát?), azaz a hazugságáradatot, a bűnök és hibák tagadását, a gátlástalan elitizmust, a nemzeti giccset (Alaptörvény asztala, Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata), az „úri” népmegvető Magyarország felmagasztalását, a szellemi műhelyek bezárását, a konzervatív iskolarendszert, a bérmunka primátusát, a hosszú és örömtelen fáradozás kínjait. Ha már József Atilla (szobra) is bűnös, én sem akarok ártatlan lenni.

IGEN!

9. Mondjunk IGENT, nyújtsunk segítő kezet azoknak akik tenni próbálnak! Alakítsunk ki közösségi területeket, ahol találkozni tudunk, akciókat szervezni, játszani, alkotni, visszaadni az egymásba való hitet, véget vetni a reményvesztettségnek, kiábrándultságnak, magánynak, az „ebben az országban minden egyre rosszabb, nem akarom, hogy a gyerekeim itt nőjenek fel, itt nem vár ránk semmi” gondolatok elterjedésének. Foglaljunk el egy teret, béreljünk egy épületet (amilyen a Tűzraktér volt)! Szervezzünk szakköröket, tanuljunk egymástól! Ismerjük meg a mások gondolatait! Alkossunk egy térséget, ahol nem a pénz közvetíti az emberi viszonyokat, kapcsolatokat, hanem azok közvetlenek, örömteliek, barátiak. Szűrjük le az Occupy mozgalom tanulságait! Vegyük észre, közösek az érdekeink: segítsünk a diákoknak és tanároknak tüntetés szervezni az állami férőhelyek csökkentése ellen, majd ők is segítenek ha a hajléktalanokról lesz szó. Tiltakozzunk együtt az oktatás- és egészségügyben dolgozók bérének rendezéséért. Ki kell mondanunk: köszönjük, hogy tanítotok, gyógyítotok bennünket, tudjuk, többet érdemeltek, hát most itt vagyunk és segítünk.

10. Nem a mi dolgunk, hogy a pártok pecsenyéjét sütögessük. Ha indul egy igazán „coolnak” tűnő formáció, hát Istenem, rájuk szavazunk egy „hátha” felkiáltással, de nem mástól várjuk a változást, hanem magunktól, egymástól. Sokan elégedetlenek, de szükségük van egy reménysugárra, egy hógolyóra, amiből lavina lehet. Rá kell ébredünk hogy a végletes, bináris, vagy-vagy gondolkodás ugyanannyira elavult, mint amennyire káros (parlament vagy Molotov-koktél, rabszolgamunka vagy külföld, ha nem Orbán akkor Gyurcsány, ha nem Gyurcsány akkor Orbán, FIDESZ vagy MSZP, megszorítás vagy államcsőd, nemzeti keresztény rovásíró vagy hazátlan bitang kozmopolita, EU/IMF hitel vagy zászlóégetés és irány Ázsia, bal vagy jobb, demokratikus koalíció vagy barbár önkényuralom  stb.). Az értelmesebb tizenévesek már tudják, tertium datur, a világ nem fekete vagy fehér. Tarka. És lehet gyönyörű.

11. Nem az a lehetetlen, hogy minden megváltozik, hanem az, hogy így marad.  A második Orbán kormány emelte a tétet. Megpróbál egymás ellen fordítani bennünket megszorításaival, megfélemlíteni retorikájával. Tartjuk vagy kiszállunk? Össze tud fogni a Szolidaritás, az AVM, a MEBAL, az egyetemi hallgatók, a szakszervezetek stb.? Vagy marad az önsiratás, a kormány kinevetése, a szitkozódás? „Ki épít káromkodásból katedrálist?”

12. Amit a múltban mindannyian megtanultunk és megtapasztaltunk ma is igaz, a sült galamb nem fog a szánkba repülni. A kormányok, a pártok nem oldják meg a problémáinkat. Ez a feladat ránk hárul, de egyedül nem vagyunk képesek változtatni. Egy élhetőbb közösségben, országban akarunk élni, és ennek megteremtését nem hagyhatjuk másra, ez a mi feladatunk. Fel kel ismernünk a hopi indiánok régi bölcsességének aktualitását: Mi vagyunk azok, akikre mindvégig vártunk.

Baráti üdvözlettel,

Sarnyai Zsolt
(a szerző ember)

Utóirat:
„You, you may say
I'm a dreamer, but I'm not the only one
I hope some day you'll join us
And the world will be as one”