Nem egy vágykép, de adatokkal igazolható tény, hogy a politikai bizonytalanok és az új pártok, mozgalmak szimpatizánsai a politikai tér azonos szegletén helyezkednek el. De kik alkotják a politikailag bizonytalan internetezők óriási tömegét? Többek között például a Fidesz kiábrándult szavazói. A Fideszt az elmúlt év során otthagyta szinte minden olyan szavazója, aki az európai értékrendszerrel azonosul. Azon szavazók között, akik 2012-ben is kitartanak a Fidesz mellett, mindössze 13%-nyian vallják magukat európainak. Ezzel szemben a Fideszt 2011 eleje óta elhagyók 52%-a európainak tartja magát. Az online társadalom egészében 40% a magukat európainak vallók aránya. Az EU elleni szabadságharc eredményeképpen a Fidesz mai bázisa leginkább egy Európa-tagadó pártéhoz hasonlít. A helyzet extremitását jól érzékelteti, hogy még az EU-zászlót égető Jobbik táborában is találunk 25%-nyi „európait”.
Két hete egy háromrészes cikksorozatban érveltem amellett, hogy a magyar társadalom internetező felében a politikai tér három-pólusúvá vált: megjelent egy nagy méretű választói tömeg, amely ideológiai értékválasztásait tekintve egyaránt elkülönül a Fidesz és a Jobbik hívei alkotta „nemzeti jobboldali” pólustól, és az MSZP-s – DK-s szavazókból álló „szocialista baloldali” pólustól. Az új pólust a „radikális demokratikus megújulás pólusának” neveztem el, azért, mert e választói tömegben találhatók az elmúlt 20 év politikai osztályából kiábrándult szavazók, mert e tömeg tagjai nagyon kis arányban szavaznának vissza a Fideszre vagy az MSZP-re, és mert e póluson találjuk az új rendszerváltást követelő demokratikus pártok, mozgalmak (mint az LMP, a 4K! vagy a Milla) szimpatizánsait. Ez utóbbiak értékrendje – érveltem közvélemény-kutatási adatokra hivatkozva – nagy átfedést mutat a politikailag bizonytalanok értékrendjével: az új pólus tábora az európai, zöld, polgári és liberális értékekkel azonosul.
Elemzésem nagy figyelmet kapott, elismerést és kritikát egyaránt. A legnagyobb elismerés mindenképpen az, hogy e hét vasárnapján, az ökopolitikai nyári egyetem záró plenáris ülésén az új politikai pólus kialakításának lehetőségeit vitattuk meg több érintett szervezet képviselőjével. Kritikai hozzászólásokból sem volt hiány. Ezek egy része azt vonta kétségbe, hogy a politikailag bizonytalanok valóban az általam bemutatott új póluson helyezkednek el. E kritikát legélesebben Török Gábor fogalmazta meg blogján, amely kétségtelenül a legolvasottabb és a legnagyobb tekintélynek örvendő politikai elemzői orgánum. Török írásomat egy vágyvezérelt gondolatmenetnek tartja, s e véleményét a következőkkel magyarázza: „az ismertetett adatok engem nem győztek meg arról, hogy ezek a szavazók kizárólag az LMP-4K!-Szolidaritás színre lépésre várnak”. Ebből aztán adódik is a következtetés: állításom, mely szerint a bizonytalanok az új póluson helyezkednek el, nem pedig a pólusok közötti térben, nem különbözik „a korábbi futottak még pártok hasonló kincstári optimizmusától”, ezért „nem is annyira a helyzetről, mint inkább az elérendő célokról szól a munka”. Ez a kritika a tanulmány elevenébe vág, hiszen a célom épp az volt, hogy ne pusztán csak egy tetszetős víziót rajzoljak a politika új pólusáról, hanem az elérendő célokat a mai, empirikusan megfigyelhető helyzet fényében fogalmazzam meg.
Továbbra is azt állítom: nem egy vágykép, de adatokkal igazolható tény, hogy a politikai bizonytalanok és az új pártok, mozgalmak szimpatizánsai a politikai tér azonos szegletén helyezkednek el. Ez semmiképp nem jelenti, hogy ma a bizonytalanok „kizárólag az LMP-4K!-Szolidaritás színre lépésre várnak”, de ezt nem is állítottam. Török Gábor itt olyasmit tulajdonít nekem, aminek pontosan az ellenkezőjét állítottam. Elemzésem 3. részében ugyanis épp azt mutattam be részletesen, hogy a politikai bizonytalanok jó része nem állt be az új politikai erők mögé – annak ellenére, hogy e pártok-mozgalmak szavazóival hasonló értékeket vall. Kár ezért a félreértésért, még akkor is, ha ebben valamennyire én is ludas vagyok. Elismerem, hogy a demokratikus megújulás új pólusának potenciális bázisáról, a párt nélküli kiábrándultakról túl általános képet rajzoltam. Lépjünk hát egy lépéssel közelebb a politikailag bizonytalan internetezők óriási tömegéhez! Kik ezek az emberek? Egy homogén tömböt alkotnak? Még ha a nagy átlagot tekintve az új póluson állnak is, nincsenek-e a baloldalhoz és a jobboldalhoz húzó alcsoportjaik, amelyek 2014-ben automatikusan visszacsorognak majd a két másik politikai pólus pártjaihoz?
Hat állítást fogalmazok meg a pártot nem választó internetezők csoportjáról.
1. A politikailag bizonytalan internetezők valóban túlléptek balon és jobbon.
64 százalékuk nem szavazna a Fideszre, és csak 7%-uk tartja valószínűnek, hogy 2014-ben a kormánypártra szavazzon. Ugyanezek a számok a Jobbik esetében 58 % versus 7%, az MSZP esetében 54% versus 9%. A bizonytalan szavazók 61%-a középre helyezi magát a bal-jobb skálán, 22%-uk jobboldali, 18%-uk baloldali. Ezzel szemben csak 39%-uk zárja ki, hogy az LMP-re szavaz, és 16%-uk valószínűsíti. 7%-uk szavazna a 4K!-ra, 11%-uk a Szolidaritásra, és 13%-uk a Millára, ha e szervezetek párttá alakulnának (a felvétel 2012 januárjában történt, ekkor a 4K! Még nem volt bejegyzett párt). E számokat természetesen nem adhatjuk össze egymással: a bizonytalanok körében nagy átfedést mutat a Fidesz és a Jobbik „valószínű” szavazói bázisa, s ez igaz az új pólus szervezeteinek szimpatizánsi körére is.
2. A szocialisták minimális tartalékkal bírnak az online bizonytalanok körében.
Alig találtunk olyan bizonytalan válaszolót, aki nagyobb valószínűséggel szavazna a szocialista baloldal pártjaira 2014-ben, mint az LMP-re, Millára vagy a 4K!-ra. A párt nélküli online szavazók 4%-a valószínűsíti, hogy a régi baloldal valamelyik pártjára (MSZP, DK) szavazzon, ám ugyanezek az emberek ugyanilyen valószínűen szavaznának az új pólus pártjaira, mozgalmaira is.
3. Az online bizonytalanok tábora nem homogén, a „demokratikus megújulás” pólusának szívét alkotó alcsoportok elkülönülnek a jobboldali értékek/pártok felé nyitottabb, és a politikailag passzív alcsoportoktól.
Az online bizonytalanok közt kevesen valószínűsítik, hogy a Fideszre vagy a Jobbikra szavaznának 2014-ben (együttesen a bizonytalanok 10%-a, vagyis az összes választó 3%-a). Ennek ellenére – a szavazási szándékok, és a politikai értékrend alapján – elkülöníthetünk a jobboldal felé húzó bizonytalan alcsoportokat, apatikus alcsoportokat, és a demokratikus megújulás valódi tartalékát alkotó alcsoportokat.
Vessünk egy pillantást a politikailag bizonytalan internetezők táborának alcsoportjaira! A táblázatban az adott alcsoportok súlyát mutatom be a teljes online népességen belül, és azt, hogy az adott csoportok tagjai milyen értékekkel azonosulnak. A táblázatban látható, hogy az egyes alcsoportokban melyik értékcímkével azonosultak a legtöbben (azon 9 értékcímkét tekintve, amelyek közül minden megkérdezett 2-t választhatott). Bemutatom azt is, hogy az alcsoportok tagjai miképp helyezték el magukat a bal-jobb skálán és a mérsékelt-radikális skálán.
4. A Fideszt 2011-ben elhagyta az európai értékekkel azonosuló szavazóbázis egésze és a polgári értékeket vallók jelentős része.
A Fideszt az elmúlt év során otthagyta szinte minden olyan szavazója, aki az európai értékrendszerrel azonosul. Azon szavazók között, akik 2012-ben is kitartanak a Fidesz mellett, mindössze 13%-nyian vallják magukat európainak. Ezzel szemben a Fideszt 2011 eleje óta elhagyók 52%-a európainak tartja magát. Az online társadalom egészében 40% a magukat európainak vallók aránya. (Fontos megjegyeznünk: ezek az értékek azt mutatják, hogy hányan sorolják be az „európai” értékrendet a számukra legfontosabb két érték közé. Ez egy jóval pontosabb becslés annál, mintha általában megkérdeztük volna: „ön európainak tartja-e magát”. Ez utóbbi kérdésre biztosan sokkal több igen választ kaptunk volna, ám ezek nagy része motiválatlan, nem valódi elköteleződésből fakadó „igen” lett volna.)
Az EU elleni szabadságharc eredményeképpen a Fidesz mai bázisa leginkább egy Európa-tagadó pártéhoz hasonlít. A helyzet extremitását jól érzékelteti, hogy még az EU-zászlót égető Jobbik táborában is találunk 25%-nyi „európait”. Az elmúlt napok belpolitikai viharai arról tanúskodnak, hogy a Fidesz folytatni fogja azt az Európa-ellenes politikát, amely – adataink szerint – nagy szerepet játszhatott a fideszes szavazóbázis összeomlásában.
A Fidesz nagy veszteségeket szenvedett el a magukat polgárinak, nemzetinek és jobboldalinak vallók körében is: a pártot elhagyók az online társadalom átlagánál jóval magasabb arányban azonosulnak ezekkel az értékcímkékkel. Különösen fájó lehet a polgári Fidesz egykori híveinek, hogy ma már egyértelmű: nem ez a párt fejezi ki a magyar társadalom vágyát a polgárosodásra, modernizálódásra. Míg 2011-ben a magukat „polgárinak" valló internetezők majd egyharmada még a Fidesz szavazója volt, 2012 elejére már csak 19%-uk. 2012-re a „polgárok” 15%-át az LMP tábora és az új pólus erőire valószínűen szavazó bizonytalanok tábora szívta fel. A polgári értékekkel azonosulók 18%-a az apatikus, nem szavazó választói szegmensekben található, további 15%-uk pedig „hezitáló bizonytalan” (mint látni fogjuk, e csoport is az új pólus bázisának tekinthető).
5. A bizonytalan internetezők körében a párt tartalékait csalódott fideszes szavazók alkotják, ám ezek többsége vagy teljesen kiábrándult a politikából, vagy nagyon mást gondol a világról, mint a Fidesz megmaradt szavazóbázisa.
A Fidesz legkönnyebben a tőle 2011 óta elpártolt, hezitáló bizonytalanokat mozgósíthatja, valamint azon bizonytalanokat, akik azt valószínűsítik, hogy a jobboldalra szavaznak 2014-ben. E két alcsoport együtt a teljes online társadalom 6%-át teszi ki. Ahogy a választási kampány intenzifikálódik, úgy fog e szavazók egy része visszacsorogni a Fideszhez. Tévedés lenne azt gondolni azonban, hogy mindegyikük visszatér a Fideszhez – ehhez a jelenlegi Fidesz politikája túlzottan bezárkózó és Európa-ellenes. Az európai értékrend kulcsfontosságú e bizonytalan csoportok számára. A „valószínűleg jobbra szavazó” bizonytalanok csoportjának 68%-a azonosul az európai értékekkel – ez az alcsoport messze a „legeurópaibb” az összes vizsgált szegmensben (még az LMP és a DK szavazói is „csak” 55-59%-ban tartják magukat európainak). Jelenleg úgy tűnik, a jobboldalon a választási verseny a kuruckodásról szól majd, a keleti modellről, az erőt szomjazó félázsiai kultúránkról, a dekadens Nyugatról – mindarról, ami a Fideszhez legközelebb álló bizonytalan csoportokat elidegenítette a párttól.
Az apatikus nem-szavazók között a Fidesznek nincs sok keresnivalója. A „biztos nem szavazóknak” például csak 13%-a vallja magát jobboldalinak, 15%-a radikálisnak, ám 44%-uk európainak. A Fidesz jelenlegi táborában a jobboldaliak aránya 67%, a radikálisoké 34%, az európai értékrenddel azonosulóké pedig csak 13%. A másik apatikus alcsoportban, akik fontolgatják a szavazást, de a jelenlegi parlamenti pártok egyikére sem szavaznának, a Fidesz találhat még 1-2 százaléknyi szavazót. Ebben a csoportban az átlagnál magasabb a magukat nemzetinek és polgárnak vallók aránya. Közülük többeket aktiválhat a Fidesz nemzeti retorikája, még akkor is, ha ma még nem kérnek egyik parlamenti pártból sem. De ugyanez a csoport reagálhat a legfogékonyabban az új politikai formációkra, a parlamenti pártoktól és a régi ideológiai vitáktól független kezdeményezésekre is.
6. A bizonytalan internetezőkért folytatott versenyben a demokratikus megújulás pólusának pártjai vannak a legjobb helyzetben.
Az online bizonytalanok 45%-os tömegében 5%-nyi választó valószínűsíti, hogy a demokratikus megújulást képviselő erőkre szavaz (és nem szavaz az MSZP-re, DK-ra), további 4% egyaránt valószínűsíti, hogy a régi baloldalra, és hogy a demokratikus megújulás erőire szavaz. Ez a két alcsoport értékrendjét tekintve tökéletes átfedést mutat az LMP-szavazók, Milla és 4K! szimpatizánsok (európai, polgári, zöld, liberális) értékrendjével.
Mi a helyzet azonban a „hezitáló bizonytalanok” 17%-os tömegével? A legbiztosabban azt állíthatjuk, hogy elutasítják mind a nemzeti jobboldal, mind pedig a szocialista baloldal hívószavait. Csak 14%-uk tartja magát jobboldalinak (szemben a Fidesz tábor 67%-ával), csak 9%-uk radikális (szemben a Jobbik tábor 46%-ával és a fideszesek 34%-ával), csak 6%-uk szocialista (szemben az MSZP-szavazók 42%-ával). Átlagon felül, de nem kiemelkedő mértékben azonosulnak a demokratikus megújulás pólusának értékeivel. Az online társadalom átlagánál jóval liberálisabbak, kissé európaibbak és zöldebbek, és az átlaggal azonos arányban vallják magukat polgári értékrendűnek. A hezitáló bizonytalanok értékrendjüket tekintve az új póluson állnak: a demokratikus megújulás pártjainak, mozgalmainak e 17%-os csoport megszólításában, meggyőzésében, aktiválásában kell jeleskedniük a következő évek során.
Összegzés
A nem szavazó bizonytalanok a három pólus között, a szavazni kívánók túlnyomó többsége azonban a demokratikus megújulás pólusán helyezkedik el.
Az elemzés végén bemutatom, hogy a bizonytalanok alcsoportjai hogyan helyezkednek el azon – az olvasó számára talán már ismert – kétdimenziós térképen, amelyen a politikai közvélemény három pólusát mutattam be. A korábbi cikksorozat második részében az egyes értékekkel azonosuló emberek csoportjait, valamint a pártpreferencia-csoportokat ábrázoltam, egy olyan statisztikai eljárás segítségével, amely az egyes érték-preferenciák és pártválasztások közötti vonzásokat és taszításokat a lehető legpontosabban fejezi ki, közelségek és távolságok formájában. Most ugyanezen a térképen, ugyanezzel a statisztikai módszerrel ábrázolom a bizonytalan internetezők alcsoportjait.
Az egyes érték-címkékkel azonosulók csoportjai és a pártválasztásukban bizonytalanok alcsoportjai a magyar politika új térképén (a térkép az egyes csoportok „átlagos” tagjának statisztikailag leginkább valószínű helyét mutatja).
A térkép jól foglalja össze az eddig elmondottakat, ugyanakkor pontosítja is a korábbi részek helyenként elnagyolt állításait.
Mint láthatjuk, valóban vannak olyan bizonytalan alcsoportok, akik nem az új póluson, hanem a pólusok közötti térben helyezkednek el: ők a passzívak, jelenlegi pártok egyikére sem szavazók, a biztosan távolmaradók. A „jelenlegi parlamenti pártokra nem szavazók” 7%-os csoportja például a politikai mező három pólusától egyenlő távolságra helyezkedik el – ott, ahol a bizonytalanok általában „lenni szoktak” – és feltehetően egy új erőre várnak, jöjjön az bármilyen irányból. A „valószínűleg jobboldali pártra szavazó” bizonytalanok 3%-os csoportját a nemzeti jobboldal és a demokratikus megújulás pólusa között találjuk. A „biztosan nem szavazók” csoportja (7%) az új pólus határvidékén helyezkedik el.
A többi bizonytalan alcsoport tagjai azonban – ők azok, akik valóban szavazni is fognak 2014-ben – egyértelműen a demokratikus megújulás pólusát erősítik. Még a „2011-ben fideszes hezitálók” 3%-os csoportja is az új póluson, annak perifériáján helyezkedik el. A másik három bizonytalan alcsoportot találjuk a demokratikus megújulás pólusának szívében. Értékrendjüket, és szimpátiáikat tekintve ezt az online társadalom negyedét kitevő tömeget tekinthetjük a demokratikus megújulás társadalmi bázisának. Nem elérhetetlen célkitűzés, hogy az új pólusra valószínűen szavazó bizonytalan alcsoportok (5%+4%) többsége mellett a hezitáló bizonytalanok (17%) mintegy felét mozgósítsák az új pártok-mozgalmak a következő másfél év során. Ha ez sikerül, akkor – az LMP jelenlegi 12%-os táborát beszámítva – az online társadalom 25%-át is maguk mögé állíthatják a demokratikus megújulás erői (ez a szavazáson ténylegesen részt vevő internetezők egyharmadát is jelentheti).
Egy felmérés persze nem a világ, különösen, ha online felmérésről van szó. Mégis, bármennyire kockázatos is ilyet mondanom – cáfolja, vagy igazolja állításomat, aki szeretné – a politikai tér átalakulása több, mint puszta vágykép. Adatok bizonyítják, hogy az online társadalom közvéleményében a magyar politika tere valóban három-pólusúvá vált, és hogy az online bizonytalanok többsége – és ezek mind politikailag aktív, szavazni kívánó bizonytalanok – nem a pólusok közt, hanem a demokratikus megújulás pólusán helyezkedik el. Az online társadalom kiábrándult polgáraiból felépíthető egy új politikai pólus, ehhez azonban az új pólus szervezeteinek erőt kell tudni felmutatniuk, egy erős politikai közösségként kell megjelenniük, amelyről a politikából kiábrándultak is elhiszik, képes változtatni a dolgokon.
