Mi a Milla és mi nem? Minek kellene lennie a Millának? Mi az üzenet? Mi ezt a vircsaft egyáltalán? Milla kiskáté…

A hatalom legerősebb civil kontrollja ugyanis igazából én magam vagyok. Én vagyok az a választó, aki vagy hagyja magát megint megvezetni, vagy nem. Én vagyok az az állampolgár, aki vagy várok arra, hogy megoldják helyettem a problémákat, vagy a saját kezembe veszem a problémák megoldását. Én vagyok az az ember, aki vagy teszek valamit, nap mint nap a közösségért, vagy nem történik semmi.

Mottó:  A molnár, a fia meg a szamár

Mikor lesz végre párt a Millából?

Soha. A Millából soha nem lesz párt. De nagyon szeretnénk, ha azok, akik pártot szeretnének és tudnak csinálni, csinálnának pártokat. 

És miért nem alakultok párttá?

Mert nem akarunk pártot csinálni. Mert nincsenek ilyen ambícióink. Mert van elég párt, viszont nagyon kevés az aktív állampolgár. A Milla nem pártellenes, de a küldetésünk nem az, hogy részt vegyünk a politikai hatalom megszerzésére irányuló versenyben. Egyszerűen mást gondolunk a saját szerepünkről.

Na, de akkor mégis, mi a Milla szerepe?

Amolyan fogyasztói érdekvédelem.A Milla a választók által megfogalmazott igények elé tartott mikrofon.

A politikát olyan piacnak gondoljuk, ahol a választók a vevők, akik megrendelik a politikai képviseletet a szavazataikért versengő pártoktól. Mi a fogyasztói oldal, azaz a választók elvárásait szeretnénk határozottan megfogalmazni  az eladókkal szemben. Mi egy jelenleg rossz kínálatot nyújtó piacon szeretnénk az eladókra nyomást gyakorolni.

A fogyasztóvédelem feladata, hogy megakadályozza, hogy mérgező gyerekjátékok kerüljenek a forgalomba. A Milla feladatának azt tekintjük, hogy kikerüljenek toxikus pártok a forgalomból, és bekerüljenek olyanok, akikre jó szívvel szavazhatunk. Azt szeretnénk elérni, hogy létrejöjjön a politikai hatalom erős civil kontrollja.

Szép szavak, de hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

Valóban, mondani könnyebb, mint csinálni. Már csak azért is, mert ezt a feladatot a Milla nem tudja és nem is akarhatja magában megcsinálni. A Milla egy szem azoknak a szereplőknek a hálózatában, akik szintén nem a politikai hatalmat szeretnék megragadni, hanem a politikai hatalom civil kontrollját kívánják megvalósítani. Őrkutya (watchdog) szervezetek; egy-egy szakterület kutatói, szakértői; aktivista hálózatok; helyi civil kezdeményezések alkotják ennek a hálózatnak a gerincét. De a legfontosabb szereplő mégiscsak nem ők, hanem te vagy.

A hatalom legerősebb civil kontrollja ugyanis igazából te magad lehetsz. Te vagy az a választó, aki vagy hagyja magát megint megvezetni, vagy nem. Te vagy az az állampolgár, aki vagy vár arra, hogy megoldják helyette a problémákat, vagy a saját kezébe veszi a problémák megoldását. Te vagy az az ember, aki vagy tesz valamit, nap mint nap a közösségért, vagy nem történik semmi. 

Lehet a Millára nézni, és várni, hogy MI csináljunk valamit, de valójában NEKED kell tenned.

Akkor TI mégis mit csináltok?

Szervezünk. Tartalmat fejlesztünk. Tematizálunk. Összehozzuk az ügyeket és az azokat képviselő embereket. Teret teremtünk a jelenlétünknek, erősítést a hangunknak. Tesszük azt, amit mi tenni tudunk, és reméljük, hogy ezzel példát tudunk mutatni neked is:

• sok munkával megszervezünk évi 2 tömegtüntetést, hogy tudjuk, lássuk, tudjátok, lássátok: nem vagyunk egyedül.

• fenntartunk egy minden poszttal 50-150 ezer emberhez eljutó médiát a Facebookon. Napi 3-4 posztban próbáljuk felhívni a figyelmet olyan ügyekre, témákra, emberekre, amik nem kapnak elég figyelmet a hagyományos médiákban.

• platformot biztosítunk olyan civil szervezeteknek, akik a saját területükön sokat tesznek azért, hogy az ország mindannyiunk számára egy kicsit élhetőbb legyen. A színpadunkon, a Facebook oldalunkon számtalan szervezet hallathatta a hangját a Hallgatói Hálózattól a Város Mindenkié csoportig.

• időről időre összefoglaljuk azokat a tanulságokat, amiket a körülöttünk, rólunk zajló beszélgetésekből le tudunk vonni. Ilyen tanulság volt például a Minimum + program. (Erről lásd később.)

• sok energiát szentelünk arra, hogy olyan új embereket, arcokat, hangokat találjunk, akik ügyek mellett kiállva képesek megbontani az apátiát, képesek megszakítani a beletörődő hallgatás spirálját, képesek alternatívát mutatni.

Mint például a káromkodós, lopós, szexista Dopeman?

Igen, mint például az a Dopeman, aki március 15-én azt mondta:

„Mi mindig valami ellen vagyunk, de legnagyobb ellenségünk saját magunk. Nálunk lelkesebben szerintem senki a világon nem bánik el a fajtájával és csak akkor nem törődik a más dolgával, ha segíteni kéne.”

Sokan Dopemant látják, őt nézik, a személyét kritizálják. A Milla azonban nem az embert nézi, hanem az ügyet, amit Dope képvisel: márpedig amit ő képvisel, az mindannyiunk számára fontos. Azok, akik a személyéről beszélnek, megpróbálják elterelni a figyelmet az ügyről. Mi majd visszatereljük.

Dopeman segíteni fog. Dopeman a lényegről beszél: az igazi közösség értékeiről, az igazi együttműködés megteremtéséről. Sokan szeretnék, ha a káromkodásra figyelne a közélet Dopemannal kapcsolatban, mégsem sikerül Dopemant "leoltani". Az értelmiséget, a lelkes sokaságot, sőt mostanában már a több tízezres tömegtüntetéseket is el lehet intézni egy legyintéssel. Abban bízunk, hogy Dopemant nem lehet elintézni egy legyintéssel.

De sokunk számára mégis riasztó / vállalhatatlan Dopeman.

Szerintünk nézd meg újra a Larry Flint, a provokátor című filmet. Lehet az embert szeretni vagy nem szeretni, de megítélni az alapján ítéld meg, amilyen ügyek mellett kiáll. Sajnos mi, magyarok még mindig felháborodunk a neveletlen cselekvőkön, és eltűrjük a jólnevelt semmittevőket. Ha változást akarunk, ha változtatni szeretnénk, és ezt közösen elérni, aktív emberekkel kell együttműködnünk még akkor is, ha csúnyán beszélnek. Mert sose a bazmegolót nézd, hanem a bazmegolás okát.

Jó, de még így is nehéz ezt az egészet komolyan venni.

Nem komolyságra van szükségünk, hanem változásra. A változás az ember játékosságán múlik. Komoly emberek nem játszanak, hanem fenntartják a status quót. Akinek komolyságra van szüksége, az hallgasson komolyzenét, de aki a sorsának jobbra fordítására törekszik, az cselekedjen: gondolkodjon, kísérletezzen, játsszon, komolytalanul, szabadon! 

A Millának is vannak könnyedebb megszólalásai (ezeket a Facebook oldalon lájkmágnesnek hívjuk), és vannak komolyabb tartalmaink is, amik viszont alig néhány száz olvasót szólítanak meg. Keskeny az az ösvény, amelyik a komoly, de népszerűtlen, és a komolytalan, de népszerű között van. A magunk részéről ezt az ösvényt igyekszünk bejárni.

Ok, de mi a komoly program?

A Minimum+. Az, hogy kidolgozzuk azt az új társadalmi szerződést, amit a pártoknak be kell tartaniuk ahhoz, hogy szívesen szavazzunk rájuk. Meg kell reformálniuk a pártfinanszírozást, meg kell szüntetniük a pártállami múlttal való zsarolhatóságukat, meg kell teremteniük a független közmédiát, meg kell teremteniük a független igazságszolgáltatást, és így tovább. Mert ha ez nem történik meg, akkor leválthatjuk az épp aktuális kormánypártot, de nem fogunk tudni kilépni a folyamatos politikai válságból.

Ezeket a követeléseket leírtuk itt, zajlik egy vita róla a blogon, és erről szólt Simándi Szelim 15-i beszéde is. Gyere segíts, mert szükségünk van a véleményedre, eszedre, segítségedre, hogy ezt meg tudjuk valósítani.

Ez olyan ballib huncutság, nem?

Nem. Mi, Milla szervezők nem szeretnénk az elmúlt 20 évre jellemző, ideológiai kategóriákban gondolkodni. Egyrészt ezek a kategóriák, és a köztük húzódó, mára átjárhatatlanná vált árkok jelentik az ország jövője szempontjából oly nagyon szükséges közös minimumokban való megállapodás legnagyobb akadályát. Másrészről mi szervezők is legalább annyifélék vagyunk, ahány különböző értékrend összejön a tüntetéseinken, az olvasóink között.

Sokfélék vagyunk, sokszor késhegyig menő vitákat vívunk egymással, de néhány dologban nincs közöttünk vita: mindannyian hiszünk a demokratikus minimumban, az alkotmányosságban, a demokráciában, az emberi jogokban, és azt gondoljuk, hogy első sorban rajtunk, állampolgárokon múlik, hogy egy erős, sikeres, gazdag országban fogunk-e élni, mi meg a gyerekeink.

Ez szerintünk nem bal vagy jobb, nem konzervatív vagy liberális, hanem egyszerűen csak felelős és magyar.

Szép, szép, de a megvalósítás mégis olyan furcsán összevissza és amatőr.

Mi amatőrök vagyunk: civil vagyunk, közösség vagyunk, nonprofit vagyunk. A választó mindig amatőr: de lehet profi amatőr is, aki tudja, mit várhat el és mit nem, mire számíthat a hatalomtól és mire nem. Mi profi amatőr állampolgárok szeretnénk lenni, akik képesek a hatalmat a saját közösségi igényeik szolgálatába állítani.

A furi pénzekből kistafírozott pártok és a sokmilliós marketingbüdzsékkel felvértezett nagyvállalatok marketingjéhez képest lehet, hogy nem tűnünk túlságosan polírozottnak. A pártpolitika ma már itthon is úgy működik, hogy a tanácsadók, spin doktorok által kitalált politikai üzenetet a karizmatikus vezér eltátikázza a közvéleménykutatók által kimért célcsoportoknak.

Ha azt várod el tőlünk, hogy egy új népvezér mondjon profin kicsiszolt szövegeket, amikre fel lehet lelkesülni, amire csápolni lehet, és amire azt lehet mondani, hogy igen, ez az, akit ezentúl én is követni fogok, akkor rossz helyen keresgélsz.Hisz épp azt mondjuk, hogy a mostani vezérek által okozott problémákat nem egy új vezér felépítésével kell orvosolni.

Hanem mivel?

Azzal, ha nem vagy hajlandó az első csábító szóra, az első karizmatikus szónoknak odadobni önmagad: az önmagáért és a közösségért felelős, okos, racionális állampolgárságodat, az egyéniséged, a felelősségérzeted. Az egy tábor-egy zászló legyőzéséhez ugyan szükség lehet a következő választásokon egy össznépi összefogásra, de a kulturális, társadalmi és anyagi értelemben gazdag országhoz hosszú távon szabad, felelős és erős állampolgárok,  erős, autonóm közösségek kellenek.

Jó, jó, de ettől még lehetne profibb ennek az üzenetnek a kivitelezése.

Lehetne. Ha tudsz abban segíteni, hogy jobban átmenjen az üzenet, nagyon várunk!

Ok. Jövök, segítek. Mikor és hol?

Írj egy levelet erre a címre: nemzetiminimum@gmail.com! Írd le, hogy miben tudnál segíteni. A szervező csapat minden héten találkozik, jellemzően a Sirályban, ott tudunk személyesen is találkozni. De ha minden igaz, lesz egy nagy, közös ötletelés is valamikor áprilisban, időben szólunk, hogy mikor és hol.

És ha nem tudok/ akarok Milla szervező lenni?

Akkor egyszerűen csak keresd meg a legkevésbé manipulatív információforrásokat, alkoss tényekre alapozott véleményt, hallasd a hangod, keresd meg környezetedben, az interneten a hozzád hasonló gondolkodású embereket, alapítsatok helyi civil szervezeteket, hálózatokat, legyetek aktívak. És szólj, ha tudunk valamiben segíteni.