A demokrácia ugye arról szól, hogy semmilyen indokolatlan akadályt nem állítunk a szabad és egyenlő választójog gyakorlása elé. Nincs értelmiségi cenzus, mert politikai kérdésekben a műveltebbek nem feltétlenül bölcsebbek, hiába dübörögnek a déerek (lásd szabadon választott diplomás politikust), nincs nemi cenzus (elég sok férfi és elég sok nő elég sok bajt csinált az elmúlt húsz év során), stb. És nem értékesebb az a választó, aki már korábban tudja, hogy később majd választani akar.
Régóta identitásválságban szenvedtem, hiszen tudtam, hogy liberálisként per definitonem nem lehetek magyar. Végre kaptam legalább egy félmegoldást a posztmodern bizonytalanságra: gyökeret verhetek félázsiában. Ha szabadelvűségem ki is zár a magyarságból, a génjeim mégis predesztinálnak valamire, félázsiai származékként például arra, hogy az erő nyelvén értsek, a konszenzus és az érvek pedig nem jelenthetik politikai kapcsolataim alapvető rendező elvét.
Félázsiaiként a félázsiai demokrácia természetes közegem lehet, így nincs okom tiltakozni az ellen, hogy két év múlva csak akkor szavazhatok, ha korábban már szóltam, hogy később majd szavazni akarok. Ez ugyanis félig demokratikus megoldás. (Ami félig fekete, az még fekete? Ha nem, mi következik abból a félig demokráciára?)
A demokrácia ugye arról szól, hogy semmilyen indokolatlan akadályt nem állítunk a szabad és egyenlő választójog gyakorlása elé. Nincs értelmiségi cenzus, mert politikai kérdésekben a műveltebbek nem feltétlenül bölcsebbek, hiába dübörögnek a déerek (lásd szabadon választott diplomás politikust), nincs nemi cenzus (elég sok férfi és elég sok nő elég sok bajt csinált az elmúlt húsz év során), stb. És nem értékesebb az a választó, aki már korábban tudja, hogy később majd választani akar. Ésszerűen végiggondolva éppen fordítva ésszerűbb: az a bölcsebb, aki a választások előtt két nappal még nem tudja, hogy fog-e választani, mert nem zárja ki, hogy történhet olyan két nap alatt, ami eredeti szándékát felülírja.
Képzeljük el pl. azt a fideszes választót, aki per pillanat végtelenül ki van ábrándulva választott pártjából, mert azt hallja számtalan forrásból, hogy kedvenc pártja a Közgépen keresztül lopja a pénzt. Mi van, ha ezért úgy gondolja, nem megy el szavazni, de a választások előtt kiderül, hogy ez az egész szemenszedett rágalomhadjárat volt, és a Közgép valóban a legjobb pályázatokat nyújtotta be a közbeszerzéseken? Vagy fordítva: mi van azzal a Fidesz-szavazóval, aki arról van meggyőződve, hogy a Közgép elleni támadás otromba szoclib rágalomhadjárat, ezért regisztrál, azt tervezve, hogy a Fideszre szavaz, majd valahogy az derül ki, hogy a Közgép lopja a pénzt? Kire szavazzon ő?
Különösen nagy bajban lesz képzeletbeli választónk, ha a miniszterelnök által lehetőségként felvillantott kötelező szavazás is szabály lesz. Szavazzon arra, akire már nem szeretne? Vagy arra, akire soha eszébe nem jutott? (Persze kérdés, hogy kötelező szavazás esetén a kötelezettség teljesítését hogyan ellenőrzik - titkos szavazás esetén sehogy, hiszen ha titkos a szavazás, akkor honnan tudják, hogy emberünk szavazólapján egy X vagy egy pénisz szerepel majd? A kötelező szavazás csak nyílt lehet, vagy értelmetlen.)
De hagyjuk a gyakorlati gondokat, van egy alapvetőbb kérdés: Ha húsz évig megvoltunk regisztráció nélkül, akkor most minek is ez a teher?
Miért lesz hirtelen értékesebb annak a szavazata, aki a szavazási szándékát két hónapra előre kinyilvánítja? Ha nem értékesebb, akkor milyen alapon akarják megvonni a szavazati jogot azoktól, akik a fennmaradó 60-61 nap során kívánnak dönteni róla, hogy szavaznak-e? Ha az indok az, hogy a határon túli magyarok szavazatához az előzetes regisztráció szükséges, akkor miért nem csak ők regisztrálnak?
Megannyi talány. Kár, hogy már nem Szíjjártó Pétertől halljuk majd a választ, ő mindig olyan jókat adott hasonló kérdésekre.
